Hírlevél

Kawasaki hivatalos hírlevél

27 Március 2015 Blog: Kawa-Jogsi

Többen írtatok és érdeklődtetek már arról, hogy mi, azaz a Kawasaki Magyarország mit ajánlunk, hol érdemes motoros jogosítványt csináltatni, vagy hogy pontosan hogyan is zajlik egy ilyen tortúra? Nos, akkor örömmel jelentem be, hogy minden ilyen irányú kérdésetekre választ adunk az elkövetkezendő 1-2 hónapban (ez főleg attól függ majd, hogy mennyire leszek béna :D ), ugyanis egy nagyon ambiciózus vállalkozásba kezdtünk:
Le fogom tenni a motoros jogosítványt, és ezt dokumentálni fogom nektek blog formájában az elejétől a végéig, hogy mindenki képbe kerülhessen mivel is jár egy ilyen elhatározás.
 
Rólam annyit érdemes tudni, hogy Birta Tibornak hívnak, és jelenleg csak egy B kategóriás jogosítványom, van. Tavaly augusztusban kerültem az Ivanics Csoporthoz, ezáltal a Kawasaki magyarországi importőrségéhez is, mint online marketing szakember (hú, ahogy ezt legépeltem ismét önéletrajz írási feeling futott végig rajtam :/ ), és a kawasakis kollégáktól folyamatosan kaptam, hogy „Hogyan lehet nálunk marketinges az a kolléga, aki nem tud kimenni a motoros rendezvényekre sem, mert nincs motor jogsija?!” Én persze nagyon lelkes alkalmazottként egyből mondtam, hogy mindig is vonzott a motorozás, de mivel nem volt otthon használható motor (az autóval ellentétben), így nem éreztem létszükségét annak, hogy költsek egy olyan okiratra, amit aztán nem fogok tudni használni, míg nem veszek saját pénzből egy motort is mellé. (Sokan ugyanígy gondolkoznak az egyetemi oklevelekkel is, de ez egy másik történet :) ).
 
Így tehát ezen a hiányosságomon változtatni akartam/unk. Ezért is kerestük fel sebtében (fél évvel később :D … na jó, tél volt, az nem motor szezon) Horváth Józsefet, a JOZSOJOGSI.HU tulajdonosát, aki azonnal készséggel állt rendelkezésünkre, és nagyon lelkesen csatlakozott be a projektbe. Célunk az volt, hogy egy elejétől a végéig dokumentált okiratszerzést hozzunk össze közösen, ezzel is segítve és tájékoztatva minden motorozni vágyót a dolgok mikéntjéről, és a nagyon jelentősen megcsappant motoros társadalmat újabb lelkes tagokhoz segítsük hozzá. A cél tehát nemes!
 
Mit lehet erre mondani? Nagyon reméljük, hogy sok mindenkinek sikerül kedvet csinálnunk ezzel az írással, és a motoros világot újra a régi fényébe emelni… hű de bonyolult metafora volt ez :D Vágjunk akkor bele!
 

1. nap - március 20:

A beiratkozási folyamat és a kezdeti lépések elég egyszerűnek tűnnek. Voltaképpen a legelső vizsgámig (elméleti vizsga), azaz április 8-ig ki sem kell mozdulnom otthonról. De tényleg! A telefonos egyeztetések után az adataimat elküldtem e-mailben horvathjozso@freemail.hu címre: név, anyja neve, születési hely és idő, a telefonszámom és e-mail címem, ahova a tananyagot küldik majd. Ezeken felül el kellett küldenem az autós (B1) jogsim másolatát is, bár azt nem tudtam pontosan miért is kell. Remélem, hogy nem fog 2 hét múlva Nigériában felbukkanni egy fekete bőrű Birta Tibor, aki az én adataimmal fog több milliós hitelt felvenni és egy jogosítványmásolattal igazolja majd magát :D

 

5. nap - március 25:

Megkaptam e-mailben a tananyagot, de annyi a dolgom, hogy rá sem tudok ma nézni.

 

6. nap - március 26:

Hát akkor kukkantsunk bele a tegnap megkapott e-mailbe. Ahogy gyanítom, megkaptam az online oktatáshoz szükséges minden tananyagot. Ez konkrétan három fájlt jelent. Van először is egy 92 oldalas motoros könyv PDF formátumban. Ez voltaképpen nem csak és kizárólag a kezdő motorosoknak készült anyag (ha jól sejtem), hanem bárki számára fontos és hasznos olvasnivaló lehet, aki szeretne belátható időn belül motorra pattanni.
 
Van ezen felül egy KRESZ kiegészítés M.A1.Ak.A. elnevezésű doc fájl. Így első ránézésre erre a "maiaka" feliratra azt mondanám, hogy a motoros jogsi különböző kategóriáit jelöli, de ha nagy marhaságot írok, akkor az később úgyis kiderül majd :)
 
A harmadik és utolsó fájl egy tömörített fájl "KRESZ teszt 2014" elnevezéssel. Ahogy sejtem ez lesz az a fájl, amit majd a legtöbbet fogok bogarászni. Telefonon azt mondta oktatónk, hogy ez lesz az, amit érdemes nagyon sokszor átnyálaznom, mert ez lesz az alapja a motoros oktatásom elméleti részének, és ebből lesznek feltéve az elméleti vizsgán a kérdések is. Kis töprengés után úgy döntöttem, hogy ezt a másik két dokumentum átolvasása utáni időszakra hagyom, előbb meg akarom teremteni az alapokat.
 
Hát akkor kezdjünk neki az olvasásnak!
 
Először a PDF fájlt kaptam a (virtuális) kezembe. Pár oldal után az első meglepetésem máris megvolt. A könyvben azt írja, hogy "húzzuk be az első féket a jobb kar meghúzásával", mire fel én csak pislogtam, hogy az nem a hátsó fék (bután kiindulva a kerékpáros tapasztalatomból)? Itt viszont jön a kérdés, hogy vajon miért van a motoron jobb oldalt, míg a kerékpáron bal oldalt? Egy pillanatnyi eszmefuttatás után arra jutottam (gyönge mechanikai logikámat alkalmazva), hogy talán azt teszik mindig a jobb kézhez (azaz az emberiség nagyobb százalékának ügyesebbik keze felé), amit többet kell használni. A kerékpáron ez a hátsó fék, hogy nehogy fejre álljunk az első fék satura húzásával. Motornál viszont pont az első fék az, ami használatosabb, hisz a nagyobb sebességből adódóan fékezés során a hátsókerék elemelkedik az aszfalttól, így a hátsó féket akármilyen bőszen is húzzuk, az nem fog túl sokat segíteni a helyzetünkön, hogy épp egy kisnyulakkal játszadozó óvodás csoport felé haladunk, akikre apácák vigyáznak, kezükben egy rakás herendi porcelánnal... Kár lenne a porcelánért. (Fekete humor. 3:) )
 
Néhány oldal utána eljutott a tudatomig, hogy talán lehet nem a megfelelő könyvvel kezdtem el az olvasást. Sok helyen írja, hogy így a kuplung, úgy a kuplung, na de hol van a kuplung? Ezt így kicsit nehezebb memorizálni, hogy nem tudom elképzelni, mit is kell csinálnom akkor, amikor be kell húzni a kuplungot (valahogy mindig egy autó kuplungja jelenik meg lelki szemeim előtt). Na, majd talán erre is fény derül valamelyik mondatból. Már kíváncsian várom. Mint egy jó Agatha Christie féle krimi regény, ahol megkapod a könyv elején az információkat, amik csak a könyv végére állnak össze nagy katarzist előidézve. :)
 
A könyvben van egy olyan fejezet, amely azt hivatott taglalni, hogy hova és milyen távolságba kell tekinteni menet és kanyarodás közben. A fejezet lényegében összefoglalható egy mondattal úgy, hogy mindig azt a területet kell nézned, ahova érkezni fogsz a motoroddal. Ezt a reflexet már korábban nagyon jól kidolgoztam magamban, ugyanis a VII. kerületben lakom és ott igencsak nagy számban lelhetők fel kutyák és egyéb háziállatoktól származó salakanyag ürítmények, amit a gazdáig előszeretettel nem szoktak összeszedni. Ha már itt tartunk, akkor el szeretném mondani, hogy ezt a logikát egyébként nagyon nem értem. Tegyük fel, hogy emberünk tart egy kutyát, akinek már nagyon kellene egy kis "(bél)mozgás", szóval kimennek az utcára. Ott, (hogy úgy mondjam) megkönnyebbül a kutya, de a gazdája nem szedi össze, had száradjon, majd ázzon ott a végtermék heteken keresztül, hátha ezúttal sikerül új rekordot dönteni és húsznál több ember is bele fog lépni, mert az új egyéni csúcsot jelentene kis kedvencének. Tehát emberünk annyira nem igényes, hogy nem szedi össze a "terméket" a földről, onnan, ahol ő is nap, mint nap sétál, sőt, talán másnap ugyanott szeretne alkotni a kutyája is. Ha ennyire nem igényes, akkor ennyi erővel akár a saját lakásában is megkönnyíthetné a kutyáját az említett pár dekagrammal, és kerülgesse ott hetekig, de másoknak ne tegye már tönkre az esti romantikus sétáját azzal, hogy szörfösöket megszégyenítő ügyességgel csúszkálunk a bél sűrítményeken... bocsánat mindenkitől, hogy ilyen vizuálisan ábrázolom az élményt… na meg egyébként is, egy kicsit eltértem a tárgytól. :)
 
Szóval, mindig nézzünk oda, ahova érkezni fogunk, hogy ne érjenek minket meglepetések. Igaz ez a motorozásra és a VII. kerületre egyaránt.

 

Április 7. - 18. nap

Belekezdtem a korábbi évek tesztkérdéseinek átfutásába és hát vannak gyöngyszemek. Amikor az autós jogosítványt csináltattam, akkor is voltak kedvenceim, de végre meg is oszthatom ezt a nagyközönséggel :)

Az egyik ilyen:
Miért jelent az idős emberek számára nagyobb veszélyt a forgalom, mint a fiatalok számára?
Kedvenc válaszom (nem ez a helyes!): Mert kevésbé fegyelmezettek, és nem tartják be a közlekedési szabályokat.
Igazi lázadók ezek az idősek :D Új lázadó korukat élik és fegyelmezetlenkednek ott ahol csak tudnak, amikor csak tudnak.

Egy másik jó példa:
Egy másik nagyon remek megállapítás a gyalogosokra vonatkozóan „hangzott” el: A gyalogosok csaknem mindig biztonságukat kockáztatva lépnek az úttestre.
Úgy néz ki, hogy a közlekedés mindenki számára extrémsport.

A kérdések olvasgatása közben azért kicsit kezd kialakulni bennem egy kép a műszaki paramétereket illetően. A sejtésem a következő: A jobb oldali kar az első fék (ez már tuti), valahol a lábamnál lehet a hátsófék (de hogy hol, az még kérdéses :) ), és a bal oldali kar a tengelykapcsoló lesz. Próbáltam keresgélni a neten és tény, hogy nem vittem túlzásba a kutatást, de semmi leírást nem találtam erre vonatkozólag, hogy be lennének nyilazva, hogy a motor mely kapcsolói mit csinálnak. Szóval ezzel még várnom kell az első gyakorlati óráig...

Gyakorlati óra... nincs is már olyan messze. Holnap (április 8.) ugyanis elméleti vizsgára megyek. Szurkoljon mindenki, hogy meglegyen, különben még mindig nem fogok tudni arról blogolni, hogy hason csúsztam a betonon, de szerencsére fejjel tompítottam az esésemet... hanem csak arról, hogy mit olvastam a motorozásról egy könyvben :)

Szóval a legújabb bejelentkezésem remélem már egy élménytájékoztató lesz! Addig is szorítsatok! :)

 
Április 9. - 20. nap

Elérkezett az első „nagy nap”. KRESZ vizsga.
 
Egy kicsit hamarabb odaértem, mint kellett volna (majd egy órával). De sebaj, így legalább volt időm egy kis szociológiai tanulmányra: értem ezalatt, hogy vicces volt látni, ahogy az emberek izgulnak, és közben milyen melléktevékenységekkel próbálják ezt levezetni. Legtöbben ezt egy kis mozgással tették (séta, vagy a kezükkel babráltak). Erre a felfokozott várakozásra remek pénzszerzési lehetőség egy kaja/pia automata, mert úgyis mindenki kávét, vagy üdítőt fog venni, hogy azon matathasson a kezével (jobb híján :) ).
 
 
Észre sem veszik az emberek, hogy már lassan 1000 Ft-ot beledobálnak egy gépbe csak azért, hogy úgy tegyenek, mintha csinálnának valamit. Innen üzenem nekik: Mi mind tudjuk, hogy frusztrált várakozásban vagytok. Bár igaz, hogy én is épp lefoglaltam a kezeimet, mert épp blogoltam, de az más :D
 
Az igazat megvallva egyáltalán nem izgultam. Az apukám közlekedési rendőr volt, és voltaképpen addig nem tologathattam a matchboxaimat, amíg nem tudtam őket a közlekedési szabályoknak megfelelően helyváltoztatásra juttatni az autósszőnyegemen. Csak viccelek :) … nem is volt autós szőnyegem… pedig nagyon akartam egyet.
 
Na mindegy, a lényeg, hogy kívülről tudok mindent, ami KRESZ, de az igazat megvallva kissé mégis meglepődtem, amikor az események tovább gördültek. Megjelent a teremajtóban egy nagyon szimpatikus úriember, akin látszott, hogy szerette volna minél hamarabb lezavarni a vizsgát (akkor már ketten vagyunk). Behívott mindenkit név szerint, adategyeztetés, majd ülj az érintőképernyős gép elé, és már jöhet is hirtelen halál.
 
Olyan durván meg voltak csavarva a mondatok (ahhoz képes, amire készültem), hogy csak pislogtam az első pár kérdésnél. Többször is kihasználtam a kérdésekre szánt egy percet és az utolsó másodpercekben nyomtam le a választ (teljesen James Bondnak éreztem magam).
 
Mint utólag kiderült a bent lévők monitorán nem ugyanazok a kérdések voltak, de nem csak sorrendi különbség volt, hanem a kérdések is teljesen másak voltak. Ez persze felveti a szerencsefaktor kérdését is, hogy valakinek sikerülhet, aki csak szerencsés kérdéseket kap és vica-versa.
 
Szóval fel kellett venni a fordulatot, de végül a feladat abszolválva, olyan nagyon azért nem lepődtem meg a „megfelelt” feliraton a végén, de mégis megkönnyebbülés volt, hogy nem kell még 2 hétig az elméletről blogolnom nektek :)
 
Reméltem, hogy minél hamarabb jöhet a folytatás és hát nem kellett csalódnom, sőt. Talán kicsit sietős is lett a folytatás. Volt egy jövő heti rutin vizsga időpont, amire Jozsó (Horváth József, oktatóm) azonnal le is csapott. Itt emlékeztetnék mindenkit, hogy eddigi motoros tapasztalatom kimerül abban, hogy egyszer a debreceni plázában ültem egy olyan motoros videojáték szimulátor motorján, amibe még csak nem is dobtam bele pénzt. Így elég valószínű, hogy addig minden egyes szabad percemet erre kell áldoznom.
 
Úgyhogy ma délután kezdünk. Hamarosan újra jelentkezem, remélhetőleg horzsolásmentesen.

 
Április 13. - 24. nap

Na, végre ismét jelentkezem. Az elmúlt napok igen sűrűek voltak, szóval egyből bele is vágok az élménybeszámolóba.
 
A motoros jogosítvány megszerzéséhez elengedhetetlen, hogy úgy is nézzünk ki, mint egy motoros. Na, persze ez alatt nem a külsőt értem, hanem a biztonságot. A vizsgák abszolválásához szükség van bukósisakra, és motoros ruházatra, amit Jozsó simán tud biztosítani bárkinek, de ha valaki motor jogsit tesz le, akkor nyilván motorozni is szeretne, így érdemes ezeket a ruhákat már a vizsga előtt beszerezni és ebben vizsgázni. Így hozzászokhatunk a saját ruházatunkhoz és persze higiéniailag sem egy utolsó szempont.
 
Úgy gondoltam, hogy elsőnek egy sisakra volna szükségem, bár az első vezetésem (a feszített tempó miatt) kicsit felkészületlenül ért. Így egy kölcsönsisakkal mentem az első órámra. Ami a kezembe akadt, az egy robogós, áll nélküli fekete XL(!)-es sisak. Hát az állnélküliség sem tetszett nagyon, de a legnagyobb baj a mérettel volt. XL? Kb. úgy kell elképzelni a dolgot, hogy volt a sisak, és négy végtag nyúlt ki belőle. Teknőspáncélként viseltem. Egy lendületesebb oldalra tekintésnél a sisak egy helyben maradt, a fejem pedig elfordult az egyik irányba, majd vissza anélkül, hogy a sisak belsején kívül bármi mást is láttam volna.
 
Szóval egy hatalmas teknőspáncéllal futottam neki életem legelső motorozásának, amikor van némi esély egy borulásra. Maradjunk annyiban, hogy ez nem jó ómen, de elöljáróban elmondom, hogy nem került sor hasonló galibára.
 
Amikor megérkeztem a rutin pályára Jozsó fogadott és egy új arc, Horváth Botond, Jozsó fia (akit arc vonásai alapján le sem tagadhatna :) ). Elmondta, hogy első nap ő fog engem oktatni, mondhatni menedzselni kezdeti szárnypróbálgatásaimat.
 
Ez kb úgy nézett ki, hogy Jozsó 3,6 másodperc alatt eldarálta nekem a háború és békét (valójában a kezelőszerveket, használatukat és működésüket), aztán „Pattanj föl, hajrá!”. Én meg „Öh, igen?”.
 
No de nem ellenkezem, ő a profi. Ezerszer csinálta már ezt, tudja, hogyan mennek a kezdetek, úgyhogy bíztam benne (és persze magamban). A fokozatosság jegyében az első nap egy 125cc-s motorra pattantam föl. Szóval kuplung kar behúz (valóban a bal oldali volt az :D ), és lassan kienged, majd mint az autóknál, a fogási pontnál kicsit csúsztatjuk, ha kell gázadással segítjük a dolgot és láss csodát, a motor elindult alattam…
 
… és hát, te jó ég! Ez az érzés valami fantasztikus. Az autó is elképesztő érzés volt, amikor legelőször elindult alattam, de ez valami más. Itt olyan kicsi a hordozójármű mérete, hogy szinte úgy érzed, mintha csak te magad mozognál. Mint egy bicikli, amelyet nem neked kell hajtani, hanem a csuklód apró rezdüléseire gyorsul, vagy éppen lassul. Ez a biciklis elméletem azonban az első kanyarnál meg is dőlt, mert egy teljesen fura tapasztalatban volt részem. A motor önálló életet él, nem egy élettelen vashalmaz, mint a kerékpár (félreértés NE essék, én IMÁDOK biciklizni, de máshogy nem tudom megfogalmazni az érzéseimet). A motornak önálló hajtása van, és amíg ez él (tehát ki van engedve a kuplung), addig a motor olyan, mint egy Kelj fel Jancsi. A giroszkóp hatásnak köszönhetően folyamatosan ki akar egyenesedni, így voltaképpen a kanyarodásnál egy számára diszkomfortos állapotot teremtünk a kormány elforgatásával és a testsúlyunk áthelyezésével, amit a motor ki akar egyenesíteni. Mintha önálló életet élne. Minél nagyobb a kanyarbevételi sebessége, annál nagyobb ez a hatás, de nagyon kis sebességnél is meg volt azért ez az élmény, bár más okból kifolyólag. A motor össztömege (még a 125cc-é is) sokkalta nagyobb, mint a kerékpár (amihez én vagyok szokva) így ellensúlyozza a testsúlyomat (valamint az ormótlan méretű XL-es bukósisakomat) és ennek köszönhetően kisebb tempónál is megfigyelhető hasonló jelenség.
 
Egy kis elindulás – megállás – kanyarodás – lefulladás (=szakszerű motor leállítás) után rátértünk a lényegre, amit csütörtökön a (már korábban említett) rutin vizsgámon be kell mutatnom. Ezeket gyalog bejártuk, hogy memorizáljam, aztán ismét bele a lecsóba, és jöhet ugyanez motorral.
 
(A fekete pontok a pólyákat jelölik, piros színnel pedig az irányjelzések és hátrafordulások kerültek jelölésre.)
 
Az első feladat az irányjelzési képességem méri (véleményem szerint). Összesen 11 irányjelzést kell bemutatnom 10 méter megtétele alatt. Voltaképpen megcsinálod a pályát, aztán álló helyzetben befejezed a még hátra maradt 4-5 irányjelzést. Persze túlzok, de azért tényleg rendesen kell kattogtatni és fejet forgatni, szinte elszédül az ember a kör végére.
 
A második feladat voltaképpen egy hosszú szlalom pálya, egy 8-as kanyarral a végén, majd visszafele is szlalom. Ez a kedvencem, hisz a leírt „kanyarokban önálló életet élő motor” érzés ennél érződik legjobban.
 
A harmadik feladat nem egy nehéz történet, hajtani kell, fölváltani, lassítani, visszaváltani, megfordulni és ugyanezt visszafelé is. Ez igazából a gázkezelést és váltást ellenőrző feladat. A nagyobb sebesség miatt ez is élvezetesnek mondható, de nem sokat szoktam ismételgetni az egyszerűsége miatt. Amit gyakorolgatni szoktam az a 8-asozás
 
Igazából ez a hét gyakorlás arra kell, hogy fokozatosan felüljek a nagymotorra, valamint, hogy összehangoljam magam a motorozással, mint olyannal:
Kuplung és gáz játék, váltások, index, forgolódás, egyensúlyérzék lassú menetben, és/vagy kanyarokban, fékezés (kézi és lábfék összehangolása).
 
Ennek megfelelően nagyon szorgalmasan járok is órákra és második nap már volt normális Kawasakis sisakom és kipróbálhattam egy nagyobb méretű motort, ami nem annyira tetszett, mert kicsit „hegyesebb” volt a gumija (keskenyebb), és nem volt olyan stabil a kanyarokban, ha lassan mentem. Sokszor le is tettem a lábam fordulókkor, voltaképpen úgy nézhettem ki, mintha egy sportmotorral rollereznék. Ez a gumi típus egyébként a sportmotorozásra van kitalálva, hogy jobban befeküdjön a kanyarokba, de hát ez nem sokat segít, ha kb 5km/h-val tötymörgök be egy 8-as fordulóra. A másik dolog, hogy ez egy kéthengeres gép volt, és hogy kicsit túlozzak olyan érzésem volt rajta mint egy traktoron. Nem olyan lágyan járt a motor, mint az előző napi és egy kicsit idegennek éreztem.
 
Ám ekkor jött a harmadik nap és a 600cc-s változat, amivel egyébként a vizsgáknak fogok nekifutni. Az egy nehezebb motor volt, szélesebb gumikkal, és ha jól emlékszem 4 hengeres meghajtással, így végső soron egy sokkal egyenletesebb alapjáratot kaptam egy sokkal stabilabb gépen. Tetszik :) Örülök, hogy ezzel fogok menni vizsgázni. A nagymotor érzet egyébként akkor csapott meg igazán, amikor fel akartam rá szállni. Földobtam a lábam rá és egy hatalmas reccsenést hallottam. A farmerom a térdemtől a zsebemig egy 20 cm hosszan szétszakadt. Nem viccelek! :D Filmekbe illő bénázásnak tűnt az egész. Így motoroztam végig az egy órát, hogy lobogott a térdemnél a nadrág. Hazafele féloldalasan a derekamra kötöttem a felsőmet, hogy eltakarjam a nagyközönség elöl mérhetetlenül izmos combomat :D Persze a szeles idő néha így is megviccelt.
 
Így tehát az első három nap mérlege három különböző motor és mínusz egy nadrág.
 
Na de ha bárki is azt hinné, hogy kezdem elbízni magam, akkor az nagyon rossz nyomon jár. Botond (Jozsó fia) biztosított arról a legelső órán, hogy véletlenül se szálljak el idő előtt. Mondta, hogy pattanjak fel mögé. Én persze férfiúi távolságtartásból adódóan megragadtam kapaszkodót a motor hátulján, mire ő csak mosolygott és mondta, hogy jobban teszem, ha a következő mutatvány alatt inkább őt fogom át. Kissé furán esett, hogy egy férfit ölelek, de úgy éreztem jobb, ha hallgatok rá.
 
Ahogy megtörtént a „kínos ölelés” Botond máris ráhúzott a gázra, és jöttek a sebességi fokozat váltások. A gyorsulással még nem is volt bajom, éreztem én már durvábbat is, de akkor jöttek a bóják és a fejemben csak ennyi: „Ajajajajajaj!”. Olyan hihetetlen szlalomot vágtunk le, hogy csak agyaltam hogyhogy nem az asztalfon fekszünk. Ám ez csak a kezdet volt. Ekkor jött a 8-as forduló. Előre rettegtem és nem volt alaptalan a dolog. A motort lapján fordította meg. A lábtartó vasat csikorgó hangokat adva húzta végig minden fordulónál a betonon. Én persze egyből fészkelődtem és próbáltam tartani az egyensúlyom a motoron, de mondta, hogy csak úgy mozogjak ahogy ő, úgyhogy ezzel a magatartásommal le is álltam. Ekkor jött még egy dolog. 8-asozás, ám ezúttal egy kézzel fogta a kormányt… bal kézzel a jobbat. Hidegrázóan félelmetes volt a manőver, aztán hirtelen elképesztően élvezet adrenalin löketté vált.
 
A dolog egyből adta magát, hogy kifaggassam Botondot, honnan ez az érzék, és mondta, hogy voltaképpen 10 éves kora óta motorozik. Ezen felül annál a Fiedor Ferencnél tanult vezetéstechnikát, aki motoros berkekben az egyik legnagyobb névnek számít. Egyébként vele kötött szerződést a Kawasaki Magyarország és tartunk vezetéstechnikai tréningeket. Legközelebb Május 16-án és 31-én lesznek ilyen oktatások, amire bárki jelentkezhet, aki szeretné egy kicsit jobban megismerni a motorját. Az alábbi linken keresztül tudtok jelentkezni: VEZETÉSTECHNIKAI TRÉNING
 
Szóval hatalmas élmény volt ez az első három nap. Elkezdtem motorozni. Fantasztikus érzés legelőször elindulni egy ilyen géppel. És persze fantasztikus érzés volt testközelből megtapasztalni azt is, hogy mit lehet elérni ezzel, ha nagyon komolyan foglalkozunk vele, és persze jó érzékünk is van hozzá.
 
Csütörtökön tehát vizsgázom rutinból. Addig is, tötymörgök kicsit 5 km/h-val és bójázgatok, hogy minél előbb meglegyen a jogsi és belekóstolhassak a Kawasaki vezetéstechnikai tréningjébe is.
 
Hamarosan újra jelentkezem.

 
28. nap - Április 17.
 
A napok, a tartott órák és motoron megtett méterek egyre csak gyarapodnak. Mindez az esemény sorozat ahhoz vezetett, hogy elérkezett a rutin vizsga napja. A pálya már memorizálva, a motor fölött megvan az a szintű biztos kontroll, ami a vizsga abszolválásához szükséges.
 
Apropó motorkezelés… egy kissé megvilágosodtam a napok során egy bizonyos dologról, amit ha megengedtek, veletek is szeretnék megosztani. Láttam olyan motorosokat, akik nagyon jól érezték a motort, és láttam olyanokat is, akik… hát maradjunk annyiban, hogy elgondolkodtató volt a motor fölött mutatott uralmuk, holott X éve van jogosítványuk. Mindezeket az élményeket és a látottakat egybevetve jutottam arra a gondolatra, amit szerintem minden motorosnak meg kellene fogadnia:
 
A jogosítvány megszerzése csak arra jó, hogy a jogszabályoknak megfelelő feltételeid meglegyenek, hogy kimenj a motorral közútra. DE(!) ez nem jelenti azt, hogy te tudsz is motort vezetni!
 
Ez annyit tesz, hogy ismered a gépkezelés alapjait, és megtanultad a közlekedési szabályokat, szituációkat. Ahhoz azonban, hogy egy motoros ne okozzon, és ne szenvedjen belátható időn belül balesetet, ez közel sem elég. A varázsszó a VEZETÉSTECHNIKAI TRÉNING. A motoros iskola és a vezetéstechnikai tréning nem ugyanaz, SŐT! Véleményem szerint ezeknek egymásra épülve; egymást kiegészítve kellene a motoros köztudatban lennie. Ahhoz, hogy motorral közútra mehessünk, mindkét oktatáson át kellene esni. Az egyik megtanítja az alapokat, a másik pedig a sokkal magabiztosabb, tudatosabb motorkezelést hivatott kialakítani, hogy ne magunk és mások kárán tanuljuk meg a bizonyos szituációkban tanúsított magatartást.
 
Én személy szerint úgy tervezem, hogyha meg lesz a motoros jogosítványom, nem megyek közútra, míg el nem végeztem a Kawasaki vezetéstechnikai tréningjét. És ez itt most nem a reklám helye, mert eddigi információim szerint a május 16-i időpont megtelt és a május 31-i időpontra már csak egyetlen szabad hely van (talán azóta már az is elkelt). Szóval itt most nem az a célom ezzel az írással, hogy a MI tréningünkre csábítsam az embereket, hanem az, hogy A vezetéstechnikai tréningre csábítsam az embereket.
 
Olyan ez a tréning, mint a bukósisak. Nem azért van rá szükség, mert csak így lehet menni vizsgázni, hanem saját testi épségünk védelme érdekében viseljük azt. Nem azért kell felvenni közúton, mert (idézet:) „megb*sz a rendőr”, hanem mert egy esetleges esésnél szeretném a lehetőségeinkhez mérten legnagyobb biztonságban tudni magam. (És persze igaz ez a motoros ruházat minden más darabjára is.) A vezetéstechnikai tréning is ezért szükséges. Mert ezzel is tovább növeljük az adott forgalmi szituációban a pozitív végkifejlett lehetőségét. A vezetéstechnikai tréning voltaképpen egy láthatatlan, pszichikai bukósisak.
 
Ennek megfelelően, ahogy írtam korábban, meg fogom csinálni a vezetéstechnikai tréninget (május 16-án) és ugyanebben a blogban fogom feljegyezni az ott szerzett élményeket is, mert ahogy mondtam, ezt is a motoros jogosítvány részének tartom, még ha nem is teszik kötelezővé a jogszabályok. Tegyük önmagunk számára kötelezővé!
 
Ha valaki ezek után kedvet kapott egy ilyen tréninghez, de lecsúszott a májusi időpontokról, ne csüggedjen! Jövőre, nagyjából ugyanebben az időpontban szintén megrendezésre kerülnek a Kawasaki vezetéstechnikai tréningjei Fiedor Ferenc és a Kawasaki Magyarország jóvoltából, szóval lehet készülni. És ez nem csak egy egyszeri oktatás lehet. Másodjára, harmadjára, századjára is mutathat újat, és alaposabban el lehet sajátítani az ott tanultakat. Ám ha nem tudtok várni addig, akkor (most magunk ellen beszélek, de ez is mutatja a dolog súlyát,) nyugodtan járjatok utána, biztosan lesznek idén hasonló oktatások, hogy elsajátítsátok ezt a máshonnan nem megszerezhető tudást.
 
Na, de kicsit elkalandoztam gondolataimmal és „társadalmi hirdetésemmel”. Kanyarodjunk vissza a napi eseményekhez és a vizsga reggeléhez. Mit reggel?! Még szinte előző este volt, amikor felkeltem. Ahol lakom, és az oktatások kicsit messze helyezkednek el egymáshoz képest (még légvonalban is), szóval eddig is elég komoly időintervallumok voltak, amiket feleslegesen eltöltöttem ingázással. Na, de ez most ütközött ki igazán, ugyanis a vizsgám 8 órától kezdődött. De Jozsó jó fej volt és mondta, hogy találkozzunk inkább 7-kor, hogy tudjak előtte egy órát gyakorolni, hogy ne „napi szűz kézzel” menjek a vizsgára. Legyen már bennem egy pár méter gépészkedés. Szóval kicsit korai volt az ébredés, de megérte.
 
Nagyon szükség volt erre a reggeli „bemelegítésre”. Lehet a reggeli időpont, vagy csak a dekoncentráltságom miatt, de olyan alapvető hülyeségeket csináltam az első körömön, hogy én lepődtem meg legjobban. Szerencsére azért sikerült helyre rázódnom fejben, és a vizsgára már képbe kerültem, hogy melyik bolygón is vagyok egyáltalán. Vagyis többé-kevésbé. Ugyanis vizsgán volt egy kis izgulás miatti kavarodás. Magáról a vizsgáról részletekbe menően nem beszélhetek (titoktartási szerződés :D ), de azt elmondhatom, hogy oldott volt a légkör, aminek nagyon örültem.
 
Bár azért volt egy fura eset. A vizsga menete úgy néz ki, hogy elvégezzük a napi rutin ellenőrzést, közben elmondjuk, mit csinálunk, és mire kell odafigyelni a motor átvizsgálása közben. Ezt követően 8-as alakban toljuk a motort (egyensúly és fizikai állapot felmérés), majd jöhet az 1-es, 2-es, 3-as kör, amit már korábban leírtam nektek részletesebben.
 
Nos nálam ez úgy nézett ki, hogy a motor átvizsgálása után már annyira túl akartam lenni mindenen, hogy föl akartam szállni a motorra, hogy elkezdjem az 1-es kört. Kihagytam volna a 8-as tolást. Sőt, slussz poén, hogy be sem voltam még öltözve (sisak, kesztyű még nem volt rajtam). Ha nem szól a vizsgabiztos, hogy van még egy feladat és nem ártana odafigyelni a biztonságra sem, akkor lehet már elkezdtem volna a kört és lehet félúton esett volna le a dolog, hogy bizony huzatosabb a fejemnek a menetszél, mint szokott lenni és ennek a cserebogárnak is fura íze van…
 
Na, de felöltöztem, körbetoltam a motort, megcsináltam a végletekig begyakorolt 3 kört, aztán már csak alá kellett írnom a jegyzőkönyvet és egy kézfogásos gratuláció keretei között tudatták velem, hogy ez a lépcsőfok is abszolválva lett. Átmentem a vizsgán! :)
 
Jöhet tehát a forgalom :) A hetem és a hétvégém kicsit sűrű (ezért is van, hogy csak most tudtam az élménybeszámolót megírni és feltölteni, holott maga a vizsga csütörtökön volt), szóval Jozsóval úgy váltunk el egymástól, hogy akkor majd hív, és jövő héten folytatjuk. Akkor már forgalomban. Ha ott is jók vagyunk, és sikerül első nekifutásra a dolog (sőt még bukósisakot is veszek fel vizsgára :D ), akkor egy 1,5-2 héten belül ez is meg lehet, attól függően mikorra kapok vizsgaidőpontot. Így összességében elmondhatom, hogy maga a motoros jogsi szerzés egy 3 hét alatt letudható. Nem egy hosszú idő. De ahogy írtam, nem ettől lesz valakiből motoros…
 
Ezzel a gondolattal búcsúzom, és jövő héten már arról fogok beszámolni (én és a híradó), hogy hol okoztam forgalmi torlódást és fennakadást :) Addig is jó hétvégét mindenkinek!

 
41. nap – Április 30.
 
41. nap ugyan, de ez senkit se tévesszen meg. A múlt hét elég sűrű volt, viszont nem motoros jogsi szempontból. Egyetlen órán sem voltam, mert minden energiámat a múlt heti Lime Ride szervezése emésztett fel. Ha valaki rá tudja áldozni az idejét akkor 3 hét leforgása alatt simán megszerezhető a motoros jogsi.
 
Szóval a legelső forgalmi órám kedden volt. Ahogy megérkeztem rögtön elkapott egy „ez egy kicsit másabb lesz” izgalom. Ott állt Jozsó a T betűs autóval, mellette két motorral. Ismét előkerült a 125-ös és az 500 köbcentis „bemelegítő motor”. Jozsó el is mondta, hogy első forgalmi órámon visszakerülök a 125-ös gépre, hogy ne a nagyobb súlyú szerkezet megszelídítése legyen a fő feladatom ma. Tudjak koncentrálni az útra, a forgalmi helyzetekre és minden másra. Ne a motor játssza a főszerepet a figyelmem elvonásában, lesz arra elég más tényező is.
 
A másik motor egy tanulótársamé lett, aki már elvileg volt kint forgalomban, így ő számított a „tapasztaltabbnak”. Jozsó mondta, hogy a formációnk úgy fog kinézni, hogy a tapasztalt motoros fog elöl menni az út jobb oldalához tartva, majd mögötte jövök én az üt közepén, egy másfél motornyi távolságot tartva. Mögöttünk pedig ő jön a kocsival. Mondta, hogy ez a szokásos motoros felállás, hogy kicsit eltolva kell közlekedni, hogy kilássunk előre, még ha bolyban is haladunk. Értelem szerűen, ha lett volna harmadik motorosunk ő pedig a felezővonalhoz közelebb helyezkedve haladt volna, aztán a minta elölről kezdődik megint az út jobb szélével. Ezt, ha jól tudom, farkasfog formációnak hívják (nem ő mondta, ha hülyeséget írok :) csak valahonnan rémlik).
 
A további felszerelés az adóvevőből állt. A kabátomba került a vevőegység, a fülembe pedig egy abból fölvezetett egyfüles headset. Ettől a dologtól előzetesen féltem kicsit, ugyanis sok motorostól hallottam, hogy rosszul hallhatók a benne elduruzsolt szövegek. Kb. így: „itt fordulj @#&{#-ra”. Ööh, jah. Pont a lényeg maradt ki. Ám nekem ezzel szerencsém volt. Nagyon jól hallottam minden instrukciót, vagy éppen oltást, hogy miért ütöttem el a gyalogost, miért nem maradok ott segítséget nyújtani, de hát „show must go on”. Csak vicc :) (néha észreveszem, hogy elég morbid a humorom…)
 
Egy órát vezettem, ami nagyjából úgy nézett ki, hogy lemásoltam az előttem motorozó „tapasztaltabb” pilóta viselkedését. Néhol ez igen nagy bajt is jelentett, mert olyankor is másoltam, amikor én (autóval) már simán elengedtem volna a gyalogost, de ő áthajtott előttük, így tehát én is, majd azt követően akkor már Jozsó is. Le ne maradjon már mögöttünk. Jó persze van a vizsga vezetési stílus és a valóság. A kettő nagyban különbözik egymástól, ha már csak a sebességkorlátokra, vagy egyéb szituációkra gondolunk. Sokszor sokkal balesetveszélyesebb úgy közlekedni, hogy minden egyes szabályt betartunk. És nem mellékesen a mögöttünk haladó idegeire is tudunk ezzel menni, amikor a 4 sávos úton mi tartjuk a megengedett 30-as sebességet, mert útjavítás folyik a legszélső sáv mellett, még a szalagkorláton TÚL.
 
Na, mindegy, szóval vizsgamódszerrel kell vezetni és meg kell állni az olyan gyalogosnak is, aki épp most gondolkozik a 3. emeleti lakásában, hogy le kellene szaladni a boltba.
 
Maga a vezetés egyébként nagyon jó élmény volt, főleg a legvégére. A történet eleje egyirányú utcák vég nélküli bejárásáról szólt, folyamatos pásztázó tekintetünkkel. Veszélykereséssel, hogy vajon melyik sofőr nélküli parkoló autó fog 1,6 másodperc alatt 100 km/h-ra gyorsulva kihajtani elénk. Szóval mindenhol és mindenre számítani kell. A motoros élete már csak ilyen. Mi vagyunk a közút zsákmányállata, minden figyelmetlen sofőr, biciklis, gyalogos, kátyú, csatornafedél, kutya, macska, hörcsög és kanári pedig a csúcsragadozók.
 
Tehát ahogy említettem a végét már nagyon élveztem. Ez volt az a rész, amikor a 125-ös motort már maximális sebességfokozatba váltottam és üveghangot adva elértem vele az elképesztőnek számító 50 km/h-s sebességet :) (túlzok, de így éreztem). 50-el „száguldottunk” a hosszú utakon és az út minden apró ív változását élveztem. Szinte vártam, hogy mikor jön egy kátyú, vagy egy járdasziget, amit ki kell kerülnöm és egy kis ívet vihetek bele a mozgásomba. Megcsapott az igazi szabadságérzet. Elkezdtem kikaparni annak a kincseskamrának a felszínét, amit a motorosok átélnek és beleszeretnek ebbe a létformába.
 
Hát így telt az első nap, de nem is hagytam sokáig ülepedni a megszerzett tudást. Tegnap is sor került egy órára. Mondhatom azt, hogy sajnos az utolsó órára a héten, mert a május 1-i hétvégét otthon töltöm vidéken, így „folytköv” csak a jövő héten lesz.
 
Ahogy számítottam rá, a fokozatosság megtartása végett ezúttal megkaptam a középkategóriás motort, a már többször említett 500-ast. Amire viszont nem számítottam, hogy ezúttal én leszek a „farkasfogban” a „tapasztalt” motoros, azaz a „falkavezér”. Hú, itt annyi volt az idézőjel és az irónia, hogy a végére én sem értem, mit is írtam le :D
 
Így utólag elmondhatom, hogy tök jól ment a napi vezetgetés. Szerintem. Jozsónak már más lehet a véleménye, ugyanis nap végén azt mondta, hogy elkövetkezendő alkalommal még visszakapom az 500-as motort és utána váltunk majd a 650-esre. Ezek szerint nem látta rajtam azt a magabiztos motor feletti uralmat. Én úgy éreztem pedig, hogy megvolt az, csak ezek a két hengeres „traktorszerű” alapjárattal rendelkező gépek nem annyira nőttek a szívemhez. A négyhengeres folyamatosabb alapjárat, kevesebb darabossággal jobban bejöttek. Szóval várom már a 650-es gépet, de addig is el kell hitetnem Jozsóval, hogy megy ez az 500-assal is :)
 
Ez a nap egyébként annyiban volt másabb, hogy sokkal jobban kellett figyelni a forgalmi helyzetekre. Lévén, hogy nem ismerem Csepelt, így minden egyes kis táblára, útkanyarulatra, csatornafedélre, tényleg mindenre oda kellett figyelnem, semmi sem jöhetett „csuklóból”. Ez egy átlagos településen nem is volna nehéz feladat, de szerintem Csepel világelső az egyirányú utcák és egyenrangú útkereszteződések tekintetében. Nagyon kellett koncentrálni minden méteren, amit megtettem. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mindezt ugyebár egy motoron kellett megtennem, aminek a kezelése is elég komoly koncentrációt igényel, amíg még nincsenek meg reflexszerűen a váltások és minden egyéb. Szóval lehet ebben érezte azt Jozsó, hogy a jövő hetet is a 500-as gépen kellene kezdem. Pedig nem a motor méretével volt itt a fő baj, de mindre megoldást jelent a gyakorlás: Memorizálom Csepel utcáit és idővel reflexszerűvé válik a motor kezelése.
 
Oh, és van egy új kedvencem a motorozásban. A csúsztatott kuplungos szinte „álló helyzetben gurulás”. Tetszik, ahogy határon tartom a motort és így minden porcikáját uralom a gépnek. :)
 
Mára akkor ennyi voltam. Mindenkinek jó majálisozást holnapra, és a hétvégére! Jövő héten jelentkezem ismét.

 
47. nap – Május 6.

Tegnap már tovább léptem az 500-as kategóriából és megkaptam a nagymotort. Harmadik és negyedik forgalmi órámon is „falkavezér” voltam. Igazából nem is bánom, mert ha én megyek hátul, akkor hajlamos vagyok csak másolni az előttem levőt. Alap emberi tulajdonság, és most aktuális az érettségizők miatt.
 
Szóval figyelnem kellett minden táblára, utcára, a forgalomra, egyszóval mindenre. Lassan kezdem kiismerni Csepel utcáit is. Persze csak azt, amit bejárunk naponta, de abban legalább van minden forgalmi szituáció: lámpás kereszteződés, egyirányú utcák, egyenrangú útkereszteződések; minden.
 
Egyébként tekintve, hogy egyre kevesebb a bénázásom, és hogy minden vezetésen ugyanazt az útvonalat járjuk be, így érdemben túl sok dolgot nem tudok leírni az elmúlt két napról. Néhány apró hibától eltekintve egész korrektül veszem már az akadályt. :)
 
Néha kint marad az index, de próbálok leszokni róla és bizonyos időközönként reflexből is nyomogatom az index kioldását, még ha nem is volt kint. Egy párszor észrevettem azt, hogy én megnyomtam az indexet jobbra, de a kanyarodás után láttam, hogy nem volt kint. Először azt hittem, hogy rövid az ujjam és már nem tudom átlökni a holtponton a kapcsolót, de egyszerűbb és banálisabb a magyarázat. A markolatot a közepénél fogtam meg olyan görcsösen, hogy onnan csak lehegeszteni lehet majd a kesztyűmet, és akárhányszor kilöktem a hüvelykujjam az indexért, a szorítás nem engedett. Két ilyen eset után rájöttem a bibire és inkább a markolat tövéhez raktam vissza a kezem. Fura, hogy mi az, ami egy motorosnak alap, eszébe sem jut, hogy ezt egy új vezető máshogy csinálhatja, de mégis vannak példák rá.
 
Egy másik érdekes szituáció tegnap volt, amikor már a nagymotorra váltottam át. Az egyik egyenesben gondoltam felhúzom a sebességet a megengedett maximumig (50-ig). Digitális a gépem műszerfala, szóval pontos értéket mondok: 47-el mentem, amikor Jozsó rászólt a fülemre, hogy lassuljunk, mert nála már 60-at mutat az Opel mérője. Erre én bőszen mutatom az ujjammal (kétirányú kommunikáció hiányában), hogy alatta vagyok még, de aztán csak visszavettem 40-ig. Akkor egy kicsit agyalgattam, hogy vajon mi okozhatta a jelenséget, de aztán elengedtem a történetet. Inkább csak örültem annak, hogy egyéni motoros gyorsasági csúcsot döntöttem 47 km/h-val. Szédületes tempó, szinte izzadt a motor. :)
 
52. nap - Május 12.
 
A múltkori 47 km/h-s csúcssebességemen felbuzdulva Jozsó úgy döntött, hogy nem ártana ezt megdönteni. Ennek megfelelően jött egy városon kívüli motorozás. Minden tanítványnak kell egy ilyen kört is csinálnia, még ha nem is lesz ilyen jellegű terület a vizsgán. Érdemes azért kipróbálni magunkat, hogyan reagálunk és kezeljük a gépet nagyobb tempónál, nagyobb kanyaríveknél, vagy hasonló turpisságok.
 
Így tehát ki a városból az 5-ös úton, és Alsónémedinek vettük az irányt. A kifelé vezető úton már elég sok szakaszon 70-es tábla volt érvényben, de még egy kicsit visszafogottabb 60-65-el toltam neki. És lévén, hogy megint én voltam a falkavezér, így ennyivel jött mögöttem, a motoros társam is, Jozsó is, és a mögénk beszorult 10-20 autós is. Neeem :D De szerintem a tanulóvezetők miatt találták fel a többsávos utakat. :)
 
Elérkezett a Budapest vége tábla, a forgalom gyérebbé vált, és végre jöhetett a beígért nagyobb tempó. Bár már a 70-es utakon is sikerült megdöntenem kegyetlen 47-es rekordomat, de ezt csak tovább fokozhattam. Nem is voltam rest, és bizony, ha valahol lehet 90-el menni, akkor ott addig igazítom azt a gázkart, hogy ne 89 legyen a műszerfalon, hanem 90 :) Bizony, új rekord és teljesen szabályos keretek között. Micsoda bajkeverő adrenalin függő vagyok én :)
 
Ám itt még nem volt vége a történetnek, és elöljáróban annyit elmondok, hogy továbbra is teljesen szabályos keretek között mozogtam. Előtte azonban egy kis meglepetés következett. Alsónémedi ugyanis nem csak áthaladási pontot jelentett számunka, hanem egy adott ponton lehúzódtunk az útról. A motorokat leállítottuk, a sisakot levettük, s ahogy kiszélesedett a perifériás látásunk, észrevettük, hogy egy fagylaltozó előtt állunk. Nagyon jó időnk volt, a napsütés csak úgy perzselte a festéket a motorról, így egyből össze is folyt a nyál a szánkban. Tudta ezt Jozsó is, SŐT előre tudta, azért tervezte így az útvonalat. Meghívott minket egy fagyira. Mit fagyira?! Fagyi hegyre. Rengeteg íz közül lehetett választani, és dilemmázgattam is egy darabig, de amikor megláttam a limeot, tudtam, hogy mást nem is választhatok, mert kirúgnak a Kawasakitól :D Márka hűen tehát lime mellett döntöttem, amivel verseny tempóban elfogyasztva is legalább negyedórát harcoltam. Kiadós adag volt.
 
Rendesen elhűsöltük az időt, szóval bukó fel, kulcs elfordít, és máris irány Budapest. Ezúttal azonban, mint ahogy említettem más útvonalat választottunk, mint odafelé. Az új útvonal leginkább azért fontos tényező, mert ezúttal egy autópálya szakaszt is bevettünk a képbe. Yes! :D Ahogy felmentünk rá, máris húztam neki a gázkart és ugyan nem néztem meg a végsebességemet, mert az útra koncentráltam, de 110-120 környékén mozogtunk. Újabb rekorddöntés. Aznap már harmadjára. Most már akkora gyorsasági motoros vált belőlem, hogy egy mondatban lehet emlegetni Jonathan Reavel és Tom Sykesszal. Bár az a mondat valahogy így hangozna:
„Jonathan Rea és Tom Sykes ellentétben Birta Tiborral…”, de azért már ez is valami :)
 
 
Május 16. - Kawasaki – Rili vezetéstechnikai tréning
 
Kellemetlen, amikor egy hosszú és fárasztó hét után szombaton sem pihenhetsz. Minden reggel 6-kor, vagy még hamarabb csörög az óra, szombaton pedig nem a gondtalan pihenés, és párnák közt fetrengés vár, hanem egy 5 órai kelés… Mondanám ezt, ha nem ERRŐL a szombatról beszélnénk. Ez azonban egy más szombat volt. Szinte már vártam, hogy csörögjön az óra és elindulhassak.
 
Na, de hova is? A Kawasaki Magyarország és a Ride for Life Club összefogtak, és a fúzió eredménye egy olyan rendezvény lett, ami sokakban nagyon mély nyomot hagyott (és fog hagyni május 31-én). A hétvégi két napos tréning szombati napján a motorosok, vasárnap pedig a robogósok sajátíthatták el a műfaj azon fortélyait, amiket nem tanítanak a jogosítvány megszerzésekor.
 

Ez a tény két okból is probléma. Az egyik baj vele az, hogy nem tanítják. A másik pedig az, hogy nem tanítják. Igen, tudom, hogy ez ugyanannak tűnik, de a poszt végére ezt kifejtem bővebben.
 
Szombaton én is végig csináltam a tréninget és tudom, hogy miről beszélek. Egy Kawasaki Z300-as gépet kaptam magam alá, amiről utólag elmondhatom, hogy kellemes meglepetés volt. Ugyan „csak” egy 300 köbcentis, 39 lóerős gépről beszélünk, de ez a teljesítmény egy 170 kg-os kasznin nagyon jól működik. Mindamellett Jozsó „fokozatosság elvét” követve is egy jó döntésnek bizonyult. Kezdő motoros lévén a nagyon könnyű karosszériát jobban éreztem, és így könnyebben tudtam eggyé válni vele. Egyébként sem vagyok egy túlsúlyos „versenyző”. Sőt, inkább azt mondanám, hogy egy százas izzó elég a röntgenképem elkészítéséhez, ami elég nagy problémát jelent a megfelelő motoros ruházat megszerzésénél. A „magas-vékony kombó” elég szerencsétlen párosítás, ha protektoros ruházatról beszélünk. Ezzel a ténnyel arra akartam kilyukadni, hogy az én súlyom alatt biztos nem izzadt meg a motor, de elmondások alapján tudom, hogy a testesebb kollégák is nehezen tudják a végsőkig kimotorozni a benne rejlő erőt. Szóval összességében, az oktatás szempontjából egy nagyon jó gépet kaptam, nem utolsó sorban egy stílusos, agresszív, naked designnal fűszerezve.
 

A számomra nehezen beszerezhető ruházat miatt volt is egy érdekes eset. Az oktatás Fiedor Ferenc köszöntő beszédével kezdődött, ahol kihívott engem és bemutatta rajtam, hogy mi mindenre kell odafigyelni a megfelelő öltözék kiválasztásakor… és mi minden nem stimmelt rajtam. A kabát és a kesztyű nagy volt, nem volt gerinc protektorom, motoros nadrágom és cipőm sem, mind-mind méreteimből adódó nehezen beszerezhetőség miatt. Tehát voltaképp a sisakon kívül minden rossz volt rajtam. Jöhetett tehát egy gyors átöltözés és már az új ruhában vágtam neki az oktatásnak.
 
A kis kitekintés után visszatérve, hogy miért is fontos a vezetéstechnikai tréning: A közúti motorozásban mindenkinek szüksége volna az ott megszerzett tudásra. A lejtőn megállás és elindulás az autós iskolákban feladat, ám a motoros rutinnál ez valamiért nem követelmény. Többek között ezt a tudást is megszerezhetjük ezen a tréningen. Másik fontos dolog a vészhelyzeti kikerülés, és kis területen fordulás. A motoros iskolák megtanítják, hogy hogyan kell 1-esben gurulva kikerülni egy akadályt, vagy 8-ast leírni. A baj csak az, ha probléma adódik, akkor nem mindig van lehetőségünk visszalassítani, és kis tempóval kerülgetni. Mindenki tudja, hogy akadnak hirtelen akadályok, akár egy megrémült, elénk kiszaladó macska „személyében”, vagy akár egy hirtelen satuféket nyomó, előttünk haladó autóéban. Ilyenkor mi a teendő? A válaszom az, hogy ilyenkor kell megnyomni a „varázsgombot”.
 

Lehet, most furcsán elhúztátok a szátok szélét, de kivételesen nem viccelek. Felteszem a költői kérdést, hogy mit tanítottak nekünk a motoros iskolákban a hátsó fékről? Azzal kell stabilizálni a motort vészfékezésnél. Fékezőerő kifejtésben kb. 80%-ban kell a kéziféket használni és 20%-ban a hátsót. Ezt leszámítva nem nagyon koptattam én sem a hátsó féket. Azt hittem, hogy teljes mértékben haszontalan kiegészítő a motoron. Ám ez nincs így. SŐT! Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Pontosan e miatt a felfogásom miatt lepődtem meg annyira, amikor kiderült a „varázsgomb” gyakorlati haszna.
 
Nagyon mélyen nem szeretnék belemenni a jelenség fizikai magyarázatába, mert tuti belesülnék. Így csak nagyvonalakban: A motor hátsókerék meghajtású jármű, így voltaképp a hátsó rész maga előtt tolja a szerkezetet. Amikor meg szeretnénk állni, akkor az első féket használjuk, ami pedig az első kerékre fejti ki erőhatását, tehát hátra tolja a szerkezetet. A villás szerkezetnek köszönhetően ekkor megemelkedik a motor tömegközéppontja. Ha tehát egyszerre használjuk az első féket és a hajtást, a motor összecsuklik. „A” betűt formáz a váz. Sőt, ha nagyon hirtelen és nagy erővel nyomjuk neki, akkor első kerékre állunk, rosszabb esetben orra bukunk. Olyankor is megfigyelhető ez, amikor kanyarban akarunk első féket használni. Jozsó is mondta mindig, hogy kis sebességnél ne fékezzek befordított kormánnyal, mert ilyenkor összebicsaklik a gép, sőt, ha még a kuplungot is behúztam, akkor a giroszkóp hatás is eltűnik. Ekkor már csak a lendületi erő visz tovább, legfőképpen kifelé a kanyarból, azaz keresztül a szalagkorláton, bele egy kirakatba, vagy az útpadkán át a gyalogosok közé. Egyik sem egy túl szerencsés opció.
 
Mit lehet hát ilyenkor tenni? Például kikerülni a hirtelen fellépő akadályt. Azonban ekkor jön az, hogyha 10-15 km/h-nál elkezdem hirtelen kapkodni a kormányt, akkor a legjobb esetben sem lesz túl jó a végeredmény. Eldőlünk, vagy egy újabb akadály miatt behúzzuk az első féket, és akkor a korábban leírt eset lép fel.
 
Itt jön képbe a már említett „varázsgomb”, azaz a hátsó fék pedálja. A motorfordulat szinten tartásával, és a hátsó fék finom kezelésével stabilizálhatjuk a hajtást. Ha megvan a kettő kellő balansza, és a biztos kormánykezelés, akkor olyan mélységekbe lehet ledönteni a motort és onnan visszahozni, hogy azon én lepődtem meg legjobban. Még mindig keresem a szemöldököm. Úgy gondoltam, hogy a lapon forduláshoz nagy sebesség kell, de ez koránt sincs így. A már említett 10-15 km/h is elegendő.
 

Egyesben, alacsony fordulaton, lapon fordulni… azt hittem ilyen nincs, de olyannyira van, hogy én is ráéreztem az ízére. Mondták is az oktatók, hogy jó az, hogy még nincsenek rossz berögződéseim, mert most tanulom a motorozást. Így bármi, amit mondtak, azt én elhittem, és úgy csináltam, ahogy kérték. Ezért is mondtam, hogy két szempontból rossz az, hogy ezeket nem oktatják, vagy nem teszik feltételévé ezt a tréninget a motoros jogosítvány megszerzésének. Az egyik baj, hogy vannak olyan motorosok, akik e nélkül a tudás nélkül vannak kint az utakon. A másik baj pedig az, hogyha valaki rászánja magát egy ilyen oktatásra, akkor azt már több éves motorozás után teszi, amikor nagyon sok rossz berögződés van, amit nehéz fejben felülírni.
 
Ahogy írtam, az oktatás végére már nekem is egész jól ment a technika, bár a lábtartó még nagyon messze volt az aszfalttól, de a feladatokat megcsináltam. Olyan feladatokat, amikről előzetesen el nem tudtam képzelni, hogy oda befér egy motor, hogy ilyen sebességnél itt meg lehet fordulni, és egyéb fenntartások. De mindezt a falat lerombolta nekem ez az oktatás, és már sokkal magabiztosabban kezelem a motort és ezt mások is észreveszik.
 

Erre egy nagyon szép példa tegnap esett meg. Akkor voltam a héten először Jozsónál forgalmi órán. Az egyértelmű, hogy Jozsó látta és szóvá is tette, hogy sokkal jobban kezelem a motort, és így a forgalomra nagyobb figyelmet tudok fordítani, de mit lát ebből egy kevésbé gyakorlott motoros? Szokás szerint volt egy motoros társam. Az óra első felében én mentem elöl, a második felében váltottunk és ő került az élre. Amikor letelt az óra, a társam leállította a motorját, levette a sisakját, hátrasétált hozzám és annyit mondott:
- Gratulálok! Nagyon jól mentél.
 

Remek végszó és ómen is volt ez egyben, mert legközelebb pénteken megyek órára, aztán közvetlen utána forgalmi vizsga. Nem akarom elkiabálni, de valószínűleg ezzel végére érünk a blognak. Szóval pénteken írok majd, hogy mi lett, addig is lehet szorítani, vagy szidni, kinek melyik esik könnyebben. Addig is üdv nektek és a Kawa legyen veletek!
 
 
62. nap - Május 23.
 
Verőfényes, napsütéses, madárcsicsergéses reggel… -nek nem mondható volt ez a mai. Inkább mondanám, hogy a legkevésbé sem vágytam egy kis motorozásra. Akik végig követték a blogot, azok tudják, hogy még sosem vezettem esőben, így egy újabb „élménnyel” gazdagabb lettem. Bár egy sima felkészülési napon ért volna ilyen „szerencse”. Ma azonban vizsga volt. A legutolsó vizsgám. Ha ez sikerül, akkor nincs tovább. A jogsit, amiért annyit küzdöttem az elmúlt 2 hónapban (de sokáig tartott ez :P ), ami miatt szinte semmi szabadidőm nem volt…. a jogsit, amit talán most kézhez kapok,és ezzel egy időben a blognak vége szakad.
 
Egy kicsit olyan érzésfogott el most, mint amikor befejezel egy iskolát, és magával ragad a keserédes nosztalgia, hogy de jó is volt ez, és bárcsak újra átélhetném az emlékezetes pillanatokat. Bocsánat a szentimentális hangulatomért, de ez egy ilyen hétvége. Ebből a bejegyzésből kiderül, hogy sikerült-e a vizsga, és lesz-e tovább blog; valamint a 100 napos Kawa-Mozi is a végéhez ér. Két, az utóbbi időben állandó pontnak számító dolognak vége szakad. Na, jó! A könnycsepp morzsolós bevezető után vágjunk is bele!
 
Ahogy írtam, nagy-nagy örömömre szakadó esőre ébredtem. Nem baj – mondtam. Nem szegte kedvem az időjárás. Ahogy megérkeztem Jozsóhoz, ő és a vizsgatársam már ott vártak. Meglepő módon az egyik nagymotor és egy „középső lépcsőfok” motor volt velük. Meglepődtem, hogy valakit a vizsga napjára visszafokoztak, de semmi ilyesmiről nem volt szó, csak ki kellett juttatnunk a gépet a tanpályára. Aztán a társam bepattant a kocsiba, és visszamentünk a „motor raktárhoz”, hogy ő is egy nagyobb gépre váltson. Addig én vígan motorozgattam, ami amúgy nagyon hasznosnak bizonyult, lévén, hogy próbáltam hozzászokni az esőáztatta körülményekhez.
 
A taktika egyébként egyszerű:
  • kerüld el a fehér felfestéseket, csatornafedeleket, mert azok ilyenkor nagyon csúszóssá válnak
  • óvakodj a túl éles kanyarvételektől, mert megváltozik az út tapadása
  • ez a tapadásvesztés azonban nem feltétlen vonatkozik arra az esetre, ha teljes felülettel használod az utat. Ergó: álló helyzetre fékezni a motort nem kerül sokkalta nagyobb féktávba.
  • ja, és kerüld a tócsákat! Ez utóbbi nem biztonsági előírás, csak így talán kisebb eséllyel ázol át alsóruházatig.
 
Ez az utolsó taktika nagyon jól ment. Meg is lepődtem 1 óra motorozás után, hogy mennyire száraz maradt a nadrágom. Bár ez a kerülgetés általában azt is jelentette, hogy az út szélét hanyalgolnom  kellett. Ami ugyebár nem éppen felel meg a betanult „farkasfog” alakzatnak (erről a kifejezésről utólag kiderült, hogy fűrészfog, de én már csak így használom). Szóval ezt a taktikát már nem tudtam alkalmazni a vizsgán, így voltaképp minden egyes tócsát fölszárítottam a nadrágommal. Csepel hálás érte. Nemzeti hős lettem.
 
Ha már az alakzatról írtam, akkor elmondom, hogyan nézett ki a vizsga. A tanpályáról indultunk, én voltam az alakzat első motorosa, kb. fél órán át. Ez idő alatt kellően fölitattam az utak szélét, és mondanám, hogy a váltás után, amikor a társam került előre, az út szélére, őt már sivatagi szárazság várta… De nem lenne igaz. Folyamatosan szakadt az eső, így neki is kijutott a jóból. Az időjárás legkellemetlenebb faktora a látási viszonyok megváltozása volt. Az autónál egyértelmű: ha esik az eső, működik az ablaktörlő és látsz.
 
Na, a bukósisakon az ablaktörlő szerepét a kezed, pontosabban a kesztyűd tölti be. Ezzel két baj van. Az egyik, ha ruha a kesztyűd, akkor egy idő után a sok törölgetéstől felissza a vizet a kesztyűd. Ha ismét ráfogsz a kormányra, akkor az olyan hangot ad, mint amikor egy frissen zuhanyozott víziló egész testével a csempére veti magát. (Szürreális hasonlat, de én már tudom, hogy milyen lehet a hangja :) ). A másik baj a kesztyű ablaktörlőként való alkalmazásával az, ha bőrből van. Ekkor ugyanis egyáltalán nem szívja fel a vizet, és csak oda-vissza kened a plexin. Dönthetsz, hogy függőlegesen jobbak a vízcsíkok, vagy vízszintesen. :/
 
Elég kellemetlen, amikor a piros lámpánál a plexi takarításával vagy elfoglalva, amikor észreveszed, hogy sárgára váltott a lámpa. Te gyorsan kuplungolsz, egyesbe váltasz, majd gázadás, és indulsz, de ekkor már másodpercek óta zöld a lámpa. Rossz érzés, amikor te tartod fel a sort, pedig csak dehidratálni szeretted volna a sisakodat.
 
Ezt leszámítva egyébként semmivel sem volt baj. Jó volt a vizsga, sikerült a felkészülések során minden olyan szituációt begyakorolnunk, amivel a vizsgán is szembesítettek minket. Egy olyan útszakasz volt, ahol a megfordulást csináltuk, ahol kicsit nehezen tájékozódtam el. Ez úgy nézett ki, hogy befordultunk egy útra, ahol korábban még nem jártunk, és ott kellett bemutatnunk a kötelező megfordulási számot. Ez jól is sikerült, sőt! Olyan hamar sikerült megfordulni, hogy még a sávjelző tábla előtt menetirányba álltunk. Útfestés sehol, és persze, hogy ilyenkor kell balra fordulni. Én lassan kezdtem sorolni a baloldali sávba, közben vadul pörgettem a tekintetem valami kapaszkodó iránt, hogy hova is kellene most besorolnom. Végre aztán (még időben) sikerült rájönnöm, hogy nem egy többsávos úton voltunk… Én viszont ezt a felezővonalon gurulásom közben vettem észre, szóval nagyon óvatosan, mintha mi sem történt volna, pár centit visszább hoztam a motort és próbáltam olyan magabiztos testtartást felvenni, hogy az a vizsgabiztosnak is lejöjjön, hogy maximálisan ura vagyok a helyzetnek. Ilyen ez, amikor nincs helyismeret, de szerencsére időben reagáltam.
 
Egyébként fura, hogy vizsgaszituációban mindig olyan dolgokkal akadnak gondok, amivel korábban soha. És ha már a „korábban soha” dolognál tartunk. A társam motorja fölhergelt egy, az út szélén héderező kutyát, aki aztán a benne felgyülemlett feszültséget levezetvén, meg akarta támadni az én motoromat. Szerencsére időben kapcsoltam és egy kikerülő manőverrel leráztuk a felbőszült fenevadat, mindenesetre érdekes sztori volt. Ismét biciklin éreztem magam, amikor minden környezeti tényező veszélyt jelenthet. Még egy kutya is.
 
Ha jó az időérzékem, akkor kb. 50 perc és 1 óra között lehetett az az idő, amit levezettünk. Ebből kb. fél óra volt az, amit én töltöttem elöl, szóval elmondhatjuk, hogy kiadósan „átvizsgáltak” bennünket. Örültem nagyon, amikor az útvonalból azt vettem észre, hogy a tanpálya felé közelítünk. Mondanám, hogy nagy kő esett le a szívemről (és csobbant a pocsolyában), de mindig benne van az emberben a félsz: „mi van, ha a vizsgabiztos máshogy látott valamit, mint ahogy én éreztem”.
 
Ahogy leparkoltuk a motorokat,külön-külön odahívtak minket az autóhoz, alákellett írni a vizsgalapot, és nekem ott díszelgett a nevem mellett egy nagy „M” betű. Mondta a vizsgabiztos, hogy ez nem azt jelenti, hogy „M”eg kell ismételni, hanem „M”egfelelt. :) Na, EKKOR csobbant az a kő. :)
 
Lehet menni az okmányirodába! MEGVAN A MOTOROS JOGSIM! Elképesztő ez az eufória, amikor rengeteget foglalkozol valamivel, sok időd és munkád van vele, és ez sikeresen megtérül.
 
Szép és pozitív gondolat ez, és szeretném ilyen emelkedett hangulatban zárni a blogot is. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki segített. Köszönöm Jozsónak az odaadó és lelkiismeretes munkáját. Profizmusát, ugyanakkor laza, humorkedvelő stílusát MINDENKINEK csak ajánlani tudom. Szerintem tökéletes választás volt, hogy hozzá mentem megcsináltatni a motoros jogsit. Ugyanakkor köszönöm a Rili Clubnak is a továbbképzést, és a Kawasaki Magyarországnak a támogatást, sőt, unszolást, hogy csináljam meg a jogosítványt. Egy hatalmas élmény volt, és egy új út nyílt meg előttem.

Legfőképpen pedig nektek köszönöm a megtisztelő figyelmeteket, hogy követtétek a blogot. Nagyon jól esett megosztani veletek az élményeimet, és örülök, hogy ennyi érdeklődő fülre talált a történetem.

Ezekkel a sorokkal zárom blogomat, remélem többé kevésbé ti is élveztétek minden sorát! További jó motorozást kívánok mindenkinek, és a Kawa legyen veletek!
 
Írta: Birta Tibor