Hírlevél

Kawasaki hivatalos hírlevél

4 Augusztus 2016 Kawasaki Versys1000 teszt

Minden zöld
 
Végre eljött a tavasz, a természet új életre kelt, minden kizöldült. Az ismerős szürke táj egy csapásra olyan lett, mintha valaki kiszínezte volna. A Kawasaki is bezöldült: a Versys 1000-ből ismét kapható lime színváltozat.
Eredetileg a kakucsi versenypályára készültünk egy kis karistolásra, ehelyett most itt ülünk Szlovákiában és kávét szürcsölgetünk. A programváltozás oka, hogy elsőként jutottam hozzá egy 2016-os Kawasaki tesztmotorhoz. Mivel a Versys 1000 túramotor, rögtön felhívtam a srácokat: Kakucsring lefújva, irány Szlovákia. Talán kicsit gyorsan cselekedtem, mert mostanra kiderült, hogy ezzel a motorral simán meg lehetett volna szorongatni néhány helyi menőt a technikás aszfaltcsíkon. A bitang Z1000 crossoveresített változata legfeljebb külseje miatt nem illett volna oda. Hogy nézne ki egy feldobozolt zöld bálna sportmotorok, supermotók és versenyrobogók között?

Messziről hatalmasnak tűnt a Versys, de közelebbről… még nagyobbnak. Aztán felmásztam rá, és kiderült, hogy teljesen átlagos méretű humanoidokra szabták. 175 centimmel nem kellett nyújtózkodnom, hogy elérjem a talaj vagy a kormányt. Az állítható szélvédőt a legmagasabb állásba tettem, így menet közben egy láthatatlan, szélvédett buborék közepébe kerültem. Nyílván, aki nálam magasabb, már kilóg a szélcsendes zónából, még szerencse, hogy lehet kapni hozzá magasabb plexit.

A Versys nyerge elöl sportosan keskeny, ami hátrafelé egészen kiszélesedik. A utas ülése már egy valódi trón. A tervezők tudták, amit minden túramotoros: addig van béke a fedélzeten, amíg hátul a „főnök” elégedett. A hosszú túrákra három – a motor színére fújt – metálzöld fedelű gyári dobozt pakolhatsz tele, amik ugyanúgy, az indítókulccsal nyílnak. Rakodóhely van bőven, a formatervezett oldalsó kofferbe még egy túraendurós bukósisak is befér.

A jól átlátható műszerfal lcd paneljén sok hasznos információ megjelenik, pillanatok alatt előcsalható belőle a külső hőmérséklet, a fogyasztás vagy a hátralévő kilométerek száma. Szerencsére nem kell kétnapos intenzív tréning a megtanulásához és Rubik-féle agyzsibbasztó kütyü a kezeléséhez, 3 apró gombbal a bal markolaton a kipörgésgátlótól a motorkarakterisztikáig mindent egyszerűen állítgathatsz menet közben anélkül, hogy elengednéd a kormányt.

A túrát megelőző nap ismerkedésképpen elugrottam ebédelni a motorral egy – nem épp’ a legközelebbi – kajáldába. Hazafelé kis kitérőt tettem egy kanyargós úton és beugrottam egy régen látott haveromhoz. A nap végére 250 km-t belecsavartam anélkül, hogy észrevettem volna, fáradtságnak nyoma se volt. Hiába a 250 kilós súly, a Versys vezetése semmiféle erőkifejtést nem igényel, a kuplung és a váltó olyan finoman működik, mintha nem is 120 lóerőt kellene átvinniük. A motorozás végül estébe nyúlt, így legalább kipróbáltam a fényszórót. A Versys-é hozta a túramotoroktól elvárható szintet: szinte felszárította előttem az aszfaltot.

Vasárnapi kora reggel indultunk útnak. A műszerfal szerint mindössze 7 fok volt, az idomok és az extra kézvédő sokat segített, hogy ne érezzem a hideget.
Az apró falvakon átvezető hosszú, kevésbé izgalmas részeken azon kaptam magam, hogy folyton a váltót piszkálom. De minek? A soros négyhengeres blokk fordulatát egész alapjáratig le lehet ejteni, tisztességes erővel tol már ott, ahol egy kéthengeres még csak a láncot vagy a kardánt csapkodja. Túrázásnál a sebességváltást, mint olyan el lehet felejteni, tökéletes az asszonnyalcsomaggalelőzökhegynekfelhatosban-típusú motorozáshoz.
Ha viszont sportosra akarod venni a figurát, elég 5000-es fordulat fölé forgatni a motort és előbújik belőle a kisördög. A hangja megváltozik, elkezdi kapkodnia a lábait.

Három számjegyű mellékúton érkeztünk Selmecbányára, egy végtelen hosszú, kanyargós szerpentinen. A kanyarok változatosak, az útminőség szintén. Milyen jó, hogy a Versys-nél a tervezők nem mentek el túlságosan túraendurós irányban vékony, nagy első kerékkel. A 17 colos kerekeken a Versys-szel sportosan rövidre lehet venni a féktávokat és szinte magától fordul be a kanyarokba. Kigyorsításnál a hátsó, 180-as úthenger soha nem fogy ki a tapadásból, de ha mégis, a kipörgésgátló megmenti a segged. Bátran lehet így motorozni, meg is kérdezték a haverjaim: „Akkor most megvetted a Kawát? Mert úgy mész vele, mintha a sajátod lenne.” Pedig ha tudták volna, mennyire nem lettem volna boldog, ha véletlen összecsukom…

A futómű hangolása alapvetően puha, ami a téli felfagyásokkal teli, időnként hepehupás aszfalton éppen megfelelő volt. A Versys gond nélkül ment keresztül minden úthibán, akár egyenesben, akár kanyarban futottam rá. Ha szigorú akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy a hátsó rugózás talán túlságosan is puhára lett hangolva. Utassal biztosan állítgatni kellett volna, de egy személlyel még nem volt annyira zavaró, hogy ezzel bíbelődjek.

Véget ért a kávészünet, lassan indulunk haza, de előbb keresünk egy benzinkutat. Nem, nem a Versys-be kell tankolni, hanem a többiek motorjába. A Kawasaki 21 literes tankjához 5 és feles fogyasztás társul, hazáig bőven kitart a nafta. Különösen akkor, ha takarékos üzemmódban használom. Ezres motornál kifejezett környezettudatosságról nem igazán beszélhetünk, inkább jópofa gesztus a gyártól, hogy a műszerfalon minden alkalommal felvillan egy apró ECO felirat, ha elég finoman kezeled a gázt. Így lesz igazán zöld a Kawa!

Models covered:

Versys 1000 Grand Tourer 2016
2016
Versys 1000 Grand Tourer
Részletek