Ikonikus modellek

Magasszintű tervezés, kimerítő tesztelés és a folyamatos magasfokú biztonságra, megbízhatóságra és teljesítményre való törekvés eredménye:

1962

1962
B8125
Az első Kawasaki névvel megjelent motorkerékpár a B8 sorozat volt. Elődjükre, a Meihatsu B7–re alapozva, - mely Kawasaki motorblokkot, de saját felépítményt alkalmazott, - a B8-asok nagyon népszerűek voltak Japánban, tartósságuk és olcsóságuk miatt. A 125 köbcentis kétütemű motor 8 lóerőt produkált 8000 fordulatszámnál, és repülőgép-motor fejlesztésből származó technikai tapasztalatokra építve tervezték. Az üzemanyagtartályon ez volt olvasható: "Kawasaki Aircraft".

1963

1963
B8M
A “Piros Tank” néven ismert 1962-es B8M kifejezetten a japán motocross-versenyekre készült. 1963-ban komoly teljesítményt igazolt, miután besöpörte a helyezéseket elsőtől a hatodik helyig. A B8M a Kawasaki első versenymotorja volt, és ez volt az első versenymotorként gyártott és értékesített modell. A 125 köbcentis B8-as utcai motorok 8 lóerejét ebben a modellben 12-re emelték, és négysebességűvé tették. A B8M sikerével kezdődött a Kawasaki versenymotor-öröksége.

1966

1966
W1 650
1966-os megjelenésekor, a 650 köbcentis soros kéthengeres léghűtéses W1 a legnagyobb teljesítményű motor volt Japánban. Tartósságának és teljesítményének hírneve nagyon népszerűvé tette Japánban és külföldi piacokon, például az USA-ban, ahol a Kawasaki meg akarta vetni a lábát. A W1-et sokáig gyártották, és később is megjelent mint rendőrmotor, elöl dupla tárcsafékkel.

1969

1969
H1 500
Miután egy nagy léghűtéses V3 és sor 3 konfiguráció tervezőasztalra került és a KHI a Kyoto Egyetemen tesztelte, megjelent a H1. A legenda végül egy nagyteljesítményű soros háromhengeres, dugattyú vezérelt öblítéses, kétütemű motorként került forgalomba. Az elektronikus gyújtásvezérlés alkalmazásával elkerülhetővé vált a gyertya lekokszosodása alacsony fordulaton és megvalósult a 120 lóerő/1000cm3 teljesítmény. A H1-et “a világ legjobban gyorsuló utcai motorjá”–nak nevezték, 60 lóerő / 500 cm3értékével és 13 másodperces negyedmérfölddel. Miután híressé vált “érdekes” kezeléséről és hangos motorjáról, a H1-et fokozatosan finomították, és végül 1976-ban KH500-ként hagyták abba gyártását a szigorúbb zaj- és kibocsátás-korlátozások miatt.

1971

1971
Dave Simmonds H1R500
Nagymértékben a korai 70-es évek H1 500-as utcai motorjára alapozott H1R versenymotort a brit versenyző, Dave Simmonds vitte sikerre. 1971-ben megnyerte a Kawasakinak az első 500 köbcentis Grand Prix győzelmét Barcelonában. A H1R egy léghűtéses háromhengeres motor volt, amely megnövelt térfogatú kipufogóval volt felszerelve. A gyár és Simmonds maga is fejlesztették, módosították a gépet, melynek későbbi verzióival Kork Ballington is versenyzett hazájában, Dél-Afrikában, illetve Mick Grant a vízhűtéses verzióval győzött az 1975-ös Man Szigetek Szenior Versenyén.

1972

1972
H2 750
A H1-es bátyja, a 750 köbcentis, háromhengeres, léghűtéses kétütemű 1972-ben került az utcára Mach IV néven. Nagyobb nyomatékkal bírt mint az 500-as, így sokaknak könnyebben kezelhető volt, annak ellenére hogy a korai modellek a H2R stílusú ablakos henger vezérelt öblítéssel elég energikusra sikerültek. A H2R-rel olyan egyéniségek versenyeztek mint Mick Grant, Paul Smart, Yvonne Du Hammel. Az utcai H2 élvonalbeli és robbanékony stílusával továbbra is hozzájárult a Kawasaki hírnevéhez. A szériában elülső féktárcsával, elektronikus gyújtással, és kormánylengés-csillapítóval felszerelt H2-ről azt mondták, bármit képes lehagyni…. kivéve a benzinkutat.

1972

1972
Z1 900
A motorozás egyik igazi ikonját, a Z1 900-at először 750 köbcentisnek tervezték, aztán 903 köbcentisre bővítették, miután egy versenytárs kibocsátotta a 750 köbcentis négyhengerest. A dupla felülfekvő vezérműtengely és a négykipufogós megoldás megdöbbentette a világ sajtóját és a motorosokat, ugyanígy a 80 lóerő és a 200 km/órás sebesség. Az egyedi “kacsafarok” hátsó és a megbízhatóságáról szóló történetek részévé váltak a motor-design terminológiának. A Z1 könnyedén megteremtette a Kawasaki “golyóbiztos technikájának” hírnevét, mely a mai napig is tart. 1976-ban piacra került a Z900, majd a 903köbcentis Z1 motor kitaposta az utat a 1015 köbcentis Z1000 A1-nek 1977-ben.

1973

1973
H2R és KR750
A háromhengeres 750 köbcentis kétütemű Kawasaki versenymotor démoni hangját az ember sosem felejti. Az ablakos dugattyús öblítésű motor a legjobb teljesítményét alacsony fordulatszámnál hozza. A léghűtéses H2R, később vízhűtéses KR750-es motorok mindent megtettek azért, hogy az ikonikus lime-zöld versenymotorok acélcsöves vázából maximális sebességet hozzanak ki. Amikor mentek, akkor tényleg mentek. Mick Grant-et egy KR750-nel 191 mérföld per órás gyorshajtáson kapták Man Szigetén. A 70’-es években a 750-es kategóriákban hétről hétre hatalmas csaták voltak Grant és a Suzukis Sheene illetve Ditchburn és a Yamahás Haslam között. A versenyzők folyamatosan a kuplung karon tartották ujjaikat “szükség esetére.”

1975

1975
KR250
Azon kísérletezve, hogy létrehozzanak egy erőteljes Grand Prix motort, keskeny front felülettel, a Kawasaki megteremtette a KR sorozatot 250 és 350 köbcentis motorokkal, vízhűtéses hengerekkel, melyeket egymás melletti elhelyezés helyett egymás mögé helyezett. Két egyhengeres tárcsa vezérléses motor tengelyeit összekapcsolták, így egy karakteres “KR búgásos” kéthengeres megoldás alakult. Kork Ballington, később pedig Anton Mang többszörös világbajnok helyezésein kívül Daytona-ban Eddie Lawson is versenyzett a KR250-nel. A KR250 és 350 azóta is a Kawasaki legsikeresebb aszfalt-versenymotorjai, több sikert gyűjtöttek be ez idő alatt, mint a többi versenymotor.

1975

1975
KT250 Trials
Az 1970-es évek közepén világszerte népszerűvé váltak az off-road motorsportok – nem csak a motocross. A triál sport szintén elterjedt. A Kawasaki megpróbált betörni a korábban brit és spanyol motorok által uralt piacra.Együtt dolgozva a világhírű triál specialistával, Don Smith-szel, a Kawasaki létrehozta a KT250-et, dupla gyújtógyertyával és gyorsrögzítős hátsó tengellyel. A Smith és rajta kívül sok versenyző által vezetett KT250 automata lánckenő rendszerrel és - a közúti alkalmasság miatt - egy macskaszemmel volt ellátva.

1975

1975
World Endurance Machine
Alain Genoud svájci és Georges Godier francia motorversenyzők szerződést írtak alá a Kawasakival az Endurance bajnokságon való részvételre, miután egy másik japán gyártó elutasította őket. A szabályok megengedték a speciális karosszériát és felfüggesztést a legmagasabb versenyosztályokban, így a Z1 900 ideális Endurance gépnek bizonyult. Mivel könnyen finomhangolható volt és nagy teljesítményre volt képes, a motor rendkívül megbízhatónak és gyakorlatilag elnyűhetetlennek bizonyult. A Z1 sok ma is elterjedt megoldást tartalmazott, mint pl a központi hátsó rugóstagot és az úszóágyazású féktárcsát, illetve az Endurance igényeihez szükséges könnyen cserélhető elemeket, gyorsan levehető kerekeket, és speciális, gyorsan tölthető benzintartályokat. És mit kaptak cserébe a Kawasakihoz való kötődésükért? Az 1975-ös Endurance világbajnoki címet, és győzelmek sokaságát egy világhírű csapatban.

1977

1977
Z650 B1
1977-es bevezetésénél a Z650 B1-et a “Hercegek hercegének” nevezték, összehasonlításban a Z1000 A1-gyel, melyet a “Királyok királyá”-nak tituláltak. Mint a Kawasaki legendás mérnöke, aki a Z1 900-at is tervezte, “Ben” Inamura által tervezett egyik utolsó motor, a 64 lóerős Z650 sokat dícsért vázzal és felfüggesztéssel rendelkezett, melyek segítségével a motoros maximálisan kihasználhatta annak erejét. Egy 500 köbcentis motor agilitásával rendelkező, 750 köbcentis motor teljesítményére képes Z650-es méltán vált népszerűvé a motoros társadalomban.

1977

1977
Z1-R
Az összetéveszthetetlen 1015 köbcentis Z1-R eredeti “kávéházi” motor ma is aktuális külsővel rendelkezik.

1979

1979
Z1300
Sokak szerint a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején lezajlott “legnagyobb a legjobb” korszak végét jelentő Z1300 egy lenyűgöző ragadozó volt hat vízhűtéses hengerrel és egy hatalmas üzemanyag-tankkal a pilóta előtt. A kardánhajtással, levegővel előfeszíthető dupla hátsó rugóstaggal és három duplacsöves karburátorral szerelt Z1300 végül egy 120 lóerős üzemanyag-befecskendezős motorrá fejlődött.

1980

1980
KR500
Bár a KR500 minden technológiát felhasznált a mindent megnyerő KR250 kéthengeres versenymotorból, mégis több volt mint az előző négyhengeres változata.Az új ötletekkel és elképzelésekkel telerakott KR500 a Kawasaki tesztmotorja volt a jövő technológiái számára. Alumínium – önhordó vázzal szerelték fel, és a Kawasaki szélcsatornás repülőgépépítő tapasztalatával tervezték. A kormányozhatóság és váz-futómű állíthatóság eddig nem ismert lehetőségeit felvonultató KR500-at Kork Ballington vitte a legnagyobb sikerre az Egyesült Királyságban, amikor a Shell 500 versenyt megnyerte egy olyan géppel, melynek a váz-technológiája később a ZX-12R Supersport motorban manifesztálódott.

1980

1980
Top Fuel Bike
A korai 80-as évek amerikai gyorsulási versenyeinek uralkodó párosa, Bo O Brochta és a Terminal Van Lines Kawasaki szinte verhetetlennek bizonyult.
Mint a mindenki által legyőzendő versenytárs, ez a Z1 –alapú motor az egyik első “fordított” hengerfejes kialakítású (elülső szívó és hátsó kipufogó nyílásokkal megépített) motor volt. A 7.08 másodperces negyedmérföldes idő az Ontario Motor Speedway-en 1980-ban a gyorsulási versenyzés mérföldkövének számított. Amerikai versenyeik mellett a Terminal Van Lines motorok Európában és az Egyesült Királyságban is vendégszerepeltek. Ők jelentették a léghűtéses gyorsulási versenyzés csúcsát mielőtt a vízhűtéses és az egyedi motorok megjelentek a 80-as évek közepétől.

1980

1980
Z1000H
Egy olyan időszakban, mikor még a karburátorok domináltak, a Z1000 H az első üzemanyag befecskendezésű motorok egyike volt, a Kawasaki számára pedig az első ilyen modell. A szofisztikált stílus, megkülönböztető arany kerekek és fekete-arany színek kiemelve a H betűt egyértelművé tették a modell speciális mivoltát. Továbbra is a széles körben használt 1015 köbcentis léghűtéses motort felhasználva, a Z1000 H lerakta az alapokat az összes jövőbeli üzemanyag-befecskendezős Kawasaki motor számára.

1981

1981
Lawson Superbike Z1000SR
A “kiállítótermi sziluettüket” megőrző utcai motorokból fejlesztett eredeti “Superbike” sorozat az Amerikai AMA Bajnokságra készült. Az USA-ban rendkívül népszerű motorokkal Freddie Spencer, Wayne Rainey, Wes Cooley és “Mr Kawasaki” Eddie Lawson versenyeztek.
A 21-es versenyszámot kisajátító Lawson és az “ülj fel és imádkozz” Z1000 SR motorja méltán váltak a Superbike legendák részévé. Ugyanígy a győzelmeket hozó gépének megoldásai is részévé váltak a a Kawasaki utcai motor-kínálatának a következő években.
 

1981

1981
GPz1100 B1
A Gpz1100 B1, az eredeti, dupla rugós, piros rakéta a méltán híres GPz –k nagyapja volt. A gyártás sikeresen haladt, és később az “ülj fel és imádkozz”- stílusú üzemanyag-befecskendezős “tizenegyes” gép Uni-Trak hátsó felfüggesztést kapott. Az alkotó egységek szükségessége és lecserélhetetlensége semmi másban nem fejeződött ki jobban, mint a nagy léghűtéses GPz-ben.

1982

1982
AR50
Bár addig a Kawasakit nagy lökettérfogatú sportmotorok gyártójaként ismerték, a 80-as évek elején a Kawasaki a kisebb teljesítményű gépek kategóriájában is megjelent, főleg a kezdő motorosok számára. Az AR50 sugározta a stílust, és olyan vonzó elemeket tartalmazott mint az alumínium öntvény kerekek, elülső féktárcsák, bikini-fazonú burkolat és Uni-Trak hátsó felfüggesztés.

1982

1982
AE80
Az utcai AR-ek alternatíváját képező AE80-asok az off-road motorok fazonját követték elsősorban azok számára, akik első lépéseiket tették a motorozás világában.  Sokaknak az AE80 volt az első motoruk, és egyben az első Kawasakijuk.
 

1984

1984
GPz900R
A világ első vízhűtéses, teherviselő elemként beépített blokkú négyhengeres superbike-ja, a GPz900R – vagy “Ninja”, ahogy az USA-ban nevezték, - már a piaci bevezetésnél szenzációt kavart és új szintre emelte a motor-teljesítményt és stílust egyaránt.
 A Kawasaki-védjegy Uni-Trak hátsó felfüggesztéssel, hidraulikus működésű első süllyedésgátlóval (bólintásgátló) és a hengersor oldaláról, (nem pedig közepéről) meghajtott vezérműtengelyekkel a GPz900R olyan standardeket valósított meg, melyeket évekbe telt behozni a konkurenciának.

1984

1984
GPz 750 Turbo
Annak ellenére, hogy a japán gyártók “nagy négyesének” másik három tagja már létrehozott turbófeltöltős utcai motort, mikor azok a 80-as években divatba jöttek, a Kawasaki által bevezetett GPz750 Turbo gyorsan az élére ugrott ennek a kategóriának.  A korábbi 650 köbcentis verziót hamar lecserélték a 750 köbcentisre, és adoptálták az IHI turbo-feltöltőt, melyet olyan közel helyeztek el a kipufogónyílásokhoz, amennyire lehetséges volt, a turbólyuk csökkentése érdekében.  
Mivel egy 1100 köbcentis motor gyorsulásával és sebességével lehetett felruházni egy 750 köbcentis motort, a turbo-megoldások fenntartották a Kawasaki hírnevét, mint a legextrémebb motorok gyártója.

1985

1985
GPz600R
A Ninja ZX-6R elődje, a GPz600R könnyedén megteremtette a középsúlyú Supersports osztályt, és ezzel bebizonyította, hogy a nagy lökettérfogatú motorok nem feltétlenül a nagy teljesítményről szólnak.  A védjegyet a váz és a lengővilla csuklópontját a lehető legegyenesebb vonalban csatoló vázkialakítás adja, a GPz600R a külsejének megfelelően jól kezelhető volt, és sokakat meglepett megdöbbentő gyorsulásával.

1990

1990
ZZR1100
A ma is aktuálisnak számító 1990-ben bevezetett ZZR1100 olyan teljesítmény és megbízhatósági sztanderdeket állított fel, melyekre elődjei, mint a Z1, büszkék lennének.
Az egykor a világ leggyorsabb motorjának számító ZZR mégsem csak a sebességről szólt.  A komfortos, könnyű kezelésű, és kontinenseket könnyedén átutazó ZZR1100 minden más motor számára viszonyítási alap lett ebben a kategóriában.
 

1991

1991
KX500
A KX420-ból született KX500 máig hírhedt veszélyes ragadozó. Az 500 köbcentis kétütemű  krossz motort olyan motorosok hajtották, akiknek nagy volt a szíve, nagy volt az izma és mégnagyobb a ….., hogy teljes legyen a kép. Az eredetileg léghűtéses kétütemű blokk végül vízhűtésessé változtatták és Uni-trak hátsó felfüggesztéssel látták el. Ami nem változott, az a kereslet egy olyan járműre, amely tiszteletre kényszerít bármely motorost. Az KX500-zal olyan legendák versenyeztek, mint Brad Lackey, az amerikai MX legenda és a brit Paul Malin, aki 19 évesen a legfiatalabb MX GP győztes volt 1991-ben Franciaországban.

1995

1995
VN800
A nagy lökettérfogatú, lusta V-Twin egy valódi Cruiser motor,  ám a kezdő szintű Cruiser osztállyal a motorgyártók sokáig nem foglalkoztak. A Kawasaki a VN800-sal kijavította ezt a csorbát. Egy nagy gép kinézetével, stílusával rendelkezett, de sokkal manőverezhetőbb és könnyebb volt. A VN800 néhány motoros számára csak egy lépcső volt a nagyobb VN1500 sorozat felé, de sokaknak ez volt “az a motor amire mindig is vágytak”. A VN800 vonzereje és minősége a “nagy cruiser”-tulajdonosok között sok hűséges követőt szerzett.
 
 

1996

1996
ZX-7R
Bár a legendás 750 köbcentis ZX-7R nem tartozott kategóriája leggyorsabb motorjai közé, kimagasló kezelhetőségével és tökéletes futóművével ezt jócskán kompenzálta. A rengeteg győzelmet besöprő vízhűtéses ZX-7RR, versenyzői változat, is megbecsülést szerzett kezelhetőségéért, főleg a nedves és kevésbé tapadós utakon. Mint a Kawasaki utolsó 750 köbcentis Supersport utcai gépe, a ZX-7R utat nyitott a kategóriájában később domináló kisebb ZX-6R-nek.

1998

1998
W650
A 60-as évek híres W1-ét idéző W650 négyütemű kéthengeres kimondottan autentikus külsőt és érzést sugárzott.  Az azonnal klasszikussá váló, kúpkerék-hajtású (király-tengelyes) vezérműtengellyel rendelkező gépet nagy mennyiségben adták el az “öreg motorosokanak”, akik ezáltal újraélték fiatal motoros éveiket, illetve fiatalabbaknak is, akik először fedezték fel ezt a rendkívül hálás motort és a vele járó “életérzést”.

2000

2000
Ninja ZX-12R
A cég repülőgép-technológiájának felhasználásával épített ZX-12R – vagy ahogy a gyárban nevezték, a “Project 320” – a Kawasaki teljesítményorientált gépe volt. A ZX-12R önhordó váza összeillesztett alumínium egységekből készült, 200 lóerőt teljesített, speciálisan fejlesztett felniket és addig szokatlan “szárnyakat” és a villákra légterelőket kapott, annak érdekében, hogy tovább csökkentsék a jármű amúgy is alacsony  légellenállási együtthatóját.
 

2001

2001
ZRX 1100
A ZRX ugyanúgy felidézte Eddy Lawson “ülj fel és imádkozz” AMA Superbike gépének stílusát, mint a Café  Racer Style Z1R-t.  A retro stílus és a modern műszakiság iránt egyaránt elkötelezett motorosok körében a ZRX nagyon stabil rajongótábort szerzett.

2003

2003
ZX-6R
Az új, 2003-as Kawasaki sorozat előfutára, a ZX-6R zöld utat kapott a “Show” elkezdéséhez.
A 636 köbcentis gép megdöbbentő teljesítményt nyújtott, a vázát / futóművét pedig sokan egyszerűen kiválónak tartották.
 

2004

2004
Ninja ZX-10R
A Kawasaki 1969-ig - az 500 köbcentis H1-ig - visszanyúló, teljesítményorientált reputációja mindig élvonalbeli, kompromisszum nélküli Supersports motorokat produkált, melyeket világszerte imádtak a tapasztalt motorosok. A ZX-10R érkezése 2004-ben azonban még így is sokakat meglepett. A pályaversenyzőknek és a legelhivatottabb motorosoknak készült gép 184 lóerővel, és superbike versenymotorokra jellemző vezetési geometriával és felfüggesztési beállításokkal rendelkezett. Miután gyorsan kivívta kora legextrémebb Supersports motorának címét, a 2004-es ZX-10R abszolút kompromisszum nélküli gépként került be a köztudatba.

2004

2004
KX250F
Négyütemű, aztán kétütemű, és végül újra négy. A motocross világát kezdetben a négyüteműek uralták, melyek legtöbbje brit motor volt. A megnövelt kipufogótér (nyomaték kamra) alkalmazásával a kétüteműek érezhetően több erőt produkáltak és sokkal könnyebbek is voltak, így a négyüteműek elfelejtődtek. Mostanában azonban, az MX zaj-és szennyezéskorlátozások miatt visszatért és újra királlyá koronázta a négyüteműeket.
A 250-esek közül sok profi és amatőr számára a KX250F a csúcs. A hetedik évében járó és egyfolytában fejlődő 250F –et most is egyenesen a pályára viszik. Nagyszerű teljesítményével és kezelhetőségével a KX250F egy MX remekmű.
 

2004

2004
Z750
A Z750 már a bevezetésnél eladási siker lett, sok motoros számára alapot jelentett saját egyéni motorjuk létrehozásához, megteremtve a “Supernaked szubkultúrát”.
Sok európai országban vezette az eladási listát, a Z750 sok közösségi hálón és fórumon is megjelent, a motorozás új korszakának igazi középteljesítményű ikonjává vált.

2004

2004
VN2000
A valaha volt legnagyobb kapacitású tömeggyártású cruisere, a VN2000 több volt sima számadatoknál.
Sajátos, “Gattling” stílusú, sokizzós lámpájával és több kiegészítő műszaki megoldással a kétliteres VN újra a cruiserek élvonalbeli gyártójává tette a Kawasakit.

2006

2006
ER-6n
A könnyen kezelhető ER-6n a bevezetésénél szenzációt kavart és azóta is remekel. A ZX-12R-ből fejlesztett 650 köbcentis vízhűtéses, kéthengeres egy egyszerű de hatékony csővázban kap helyet. A világító sárga színű ER-6n (és testvérei, az ER-6f és Versys) egyaránt rajongótáborra találtak az ingázók és a kezdő motorosok körében.

2008

2008
1400GTR
Az 1400GTR azon számos példák egyike, mikor a Kawasaki új piaci szegmenst teremt.
A praktikus touring jellemvonások, a szupersport teljesítmény és technológia, az önhordó váz és a változó szelepvezérlés összességében egy mérnöki varázslat.
 

2008

2008
Ninja 250R
A Ninja 250R a híres Ninja-brandet új közönségeknek, a kezdőknek és nőknek ajánlotta.
A rendkívül tartós motorral, vázzal, futóművel, széleskörben elfogadott Ninja-kinézettel ellátott Ninja 250R kitaposta az utat a még sikeresebb Ninja 300-nak.

2010

2010
Z1000
Stílus és lényeg; a 2010-es Z1000 a múlt tapasztalatait igazítja napjainkhoz.
A Z1000-et nem csak avantgarde stílusa miatt dícsérik, hanem korszerű alumínium váza, első osztályú fék rendszere és 138 lóerős motor teljesítménye miatt is.

2011

2011
Z1000SX
A Z1000SX bevezetésekor az egyedüli modellként ebben a kategóriában, a sportélményt praktikus túrázós jellemvonásokkal kombinálta, mellyel sok Kawasaki-rajongót lenyűgözött, illetve új motorosokat is toborzott.

2011

2011
Ninja ZX-10R
Az utcai motorként félelmetes Ninja ZX-10R nagyszerű alapot nyújtott Tom Sykes 2013-as WSBK Bajnokságon győztes motorjához. A magasszintű technológia és a színtiszta Ninja addiktív keveréke ugyanolyan sikeres volt a stock kategóriában, mint amennyire szerették az utcai motorosok is.

2012

2012
ZZR1400
A ZZR sorozat királya, a ZZR1400 lélegzetelállító gyorsulással és végsebességgel rendelkezik.
A motoros-segítő elektronikus eszközök bevezetésével, valamint a fék- és felfüggesztési rendszer fejlesztésekkel ezt a motort méltán tartják Kawasaki-ikonnak.

2012

2012
KX450F
A csúcs osztálybeli MX versenyzéshez elsőosztályú motor kell, ez a KX450F.  Mint az MX 1 gyakori helyezettje, a KX450F a világverő szuperkrossz-kombináció egyik fele; másik pedig a többszörös AMA bajnok, Ryan Villopoto.

2013

2013
Z1000
Új megközelítés a mérnöki gondolkodásban. A "Sugomi" filózófia elképesztő magasságokba repíti a karakteres Z1000-et, ezáltal új stílust teremtve melynek neve: Supernaked.
Azonnali válasz a gázkar mozdítására, sportosan feszes futómű, rendkívül merev váz, tökéletes ember-gép kapcsolat - ez az új Z1000 - egy tipikus Kawasaki.