Kawasaki örökség

KAWASAKI HEAVY INDUSTRIES, LTD. (KHI)

Kevés vállalat mondhatja el magáról a világon, hogy olyan dolgokat épít, amelyek mozgásban tartják a világot. A Kawasaki Heavy Industries, Ltd. (KHI) ezek közé tartozik. Kereskedelmi szempontból leginkább a powersport termékek gyártásáról ismert, ugyanakkor a KHI mérnöki innovációinak jelentős részét a nehézipar területén végzett tevékenységéből meríti. A repülőgép-hajtóművektől és a nagysebességű vonatoktól kezdve a hidakon át egészen az erőművekig gyakorlatilag nincs határ annak, amit a KHI képes megvalósítani.

Légijármű-gyártás

Legyen szó sportmotorkerékpárról vagy kereskedelmi repülőgépről, a KHI mindkettőt meghajtó motorokat gyártja. A KHI 1937 óta a repülőgépek és repülőgép-hajtóművek vezető gyártója, így az a kijelentés, hogy a sugárhajtású technológiából születtünk, teljes mértékben helytálló. A helikopterektől és utasszállító repülőgépektől kezdve az 1 441 cm³-es sportmotorokon át egészen a 310 lóerős Jet Ski® vízi járművekig az égben alkalmazott technológiánk az, amely lent, a földön is táplálja innovációinkat.

NAGYSEBESSÉGŰ VONATOK

Ön már tudja, hogy a KHI olyan gépeket gyárt, amelyek embereket szállítanak. De tudta, hogy olyan gépeket is készít, amelyek egyszerre több ezer embert mozgatnak? Igen, itt a vonatokról van szó. A New York-i metrókocsiktól kezdve Japán hipersebességű sinkanszenjeiig a Kawasaki 1906 óta van jelen ezen a területen. Legyen szó egy 300 km/h (186 mph) sebességre képes nagysebességű vonatról vagy egy 1 441 cm³-es Ninja ZX-14R motorkerékpárról, a KHI meggyőződése, hogy az a technológia, amely több ezer ember mozgatását teszi lehetővé, pozitív hatással van arra is, ahogyan egyetlen személy szállítását megoldja.

ERŐMŰVEK

Mivel minden Kawasaki motorkerékpár, ATV, side-by-side jármű és Jet Ski vízi jármű gyárban készül, a KHI pontosan érti, mennyire fontos a lehető legkörnyezetbarátabb működés. A KHI által épített minden gyártóüzem, újrahasznosító létesítmény és erőmű az energiahatékonyságot és a munkaerő-megtakarítást szem előtt tartva készül. Ugyanez a szemlélet érvényesül a nagy teljesítményű közúti, vízi és terepjárművek fejlesztése során is, anélkül hogy ez a környezetvédelem rovására menne.

ROBOTIKA

Ha a robotika a jövő, akkor a KHI már 1969 óta formálja azt, amikor a vállalat megépítette első ipari robotját. A KHI továbbra is vezető szerepet tölt be a robotok fejlesztésében számos különböző folyamat számára, többek között az összeszerelés, anyagmozgatás, hegesztés, festés és tömítés területén. A Kawasaki robottechnológiát nap mint nap használják motorkerékpárok és egyéb termékek gyártásához.

MOTORKERÉKPÁR-MOTOROK

Amióta a KHI 1953-ban megépítette első motorkerékpárját, azóta folyamatosan feszegeti a technológia határait annak érdekében, hogy a motorosokat mindazzal felvértezze, amire szükségük van az utak meghódításához. Fejlett mérnöki megoldások, kimerítő tesztelések és fáradhatatlan szenvedély áll minden egyes motorkerékpár mögött, valahányszor a gumiabroncs az aszfalttal érintkezik. Az iparágban elsőként megjelent funkcióktól kezdve a hosszú évek során továbbfejlesztett megoldásokig a KHI innovációi soha nem szűnnek meg táplálni a motorosok világszerte kielégíthetetlen igényeit.

Iconic Models

1962

B8125

Az H1-et „a világ leggyorsabban gyorsuló közúti motorkerékpárjaként” ünnepelték: 500 cm³-es hengerűrtartalomból 60 lóerőt teljesített, és állórajtból a negyed mérföldes távot 13 másodperc alatt teljesítette.

Az H1 éppoly híres volt „érdekes” kezelhetőségéről, mint nyers, kiemelkedő teljesítményéről. A modellt fokozatosan továbbfejlesztették, majd végül 1976-ban, KH500 néven kivezették a gyártásból a szigorodó zaj- és kipufogógáz-kibocsátási előírások miatt.

1963

B8M

Az „Red Tank” (Vörös Tank) néven ismert 1962-es B8M modellt kifejezetten a japán motokrossz-bajnokságokra fejlesztették.

1963-ban kiváló teljesítményét bizonyítva uralta a dobogót, az 1. helytől egészen a 6. helyig bezárólag megszerezve a helyezéseket.

A B8M volt az első versenymotorkerékpár, amelyet a Kawasaki gyártott, és egyben az első modell is, amelyet sorozatgyártású versenygépként értékesítettek. A 125 cm³-es B8 közúti modell alapjaira épült; teljesítményét 12 lóerőre növelték (a közúti változat 8 lóerejéhez képest), és egy 4 fokozatú sebességváltóval párosították.

A B8M sikere megalapozta a Kawasaki versenyteljesítményének örökségét.

1966

W1650

1966-os bemutatásakor a párhuzamos kéthengeres, 650 cm³-es, léghűtéses W1 volt a legnagyobb hengerűrtartalmú, Japánban gyártott motorkerékpár. Tartósságáról és teljesítményéről szerzett hírneve rendkívül népszerűvé tette mind Japánban, mind az exportpiacokon – például az Egyesült Államokban –, ahol a Kawasaki kiemelten törekedett piaci jelenlétének megerősítésére.

A W1 hosszú ideig gyártásban maradt, és élete későbbi szakaszában még rendőrségi kivitelben is készült, elöl kettős tárcsafékkel felszerelve.

1969

H1 500

A tervezőasztalon indult fejlesztés során, amelyet a KHI a Kiotói Egyetemen tesztelt – kezdetben nagy léghűtéses kéthengeres, V3 elrendezésű vagy párhuzamos háromhengeres konfigurációként –, végül megszületett az általunk ismert H1, mint nagy teljesítményű, háromhengeres, dugattyúvezérlésű kétütemű motor. A korai tesztek szükségessé tették az elektronikus gyújtás innovatív alkalmazását az alacsony fordulatszámon jelentkező gyertyakoszolódás megelőzése érdekében, és sikerült elérni a tervezési célt, azaz az 120 lóerő/liter teljesítménysűrűséget.

A W1 hosszú ideig gyártásban maradt, és élete későbbi szakaszában még rendőrségi kivitelben is készült, elöl kettős tárcsafékkel felszerelve.

Az H1-et „a világ leggyorsabban gyorsuló közúti motorkerékpárjaként” ünnepelték: 500 cm³-es hengerűrtartalomból 60 lóerőt teljesített, és állórajtból a negyed mérföldes távot 13 másodperc alatt teljesítette.

Az H1 éppoly híres volt „érdekes” kezelhetőségéről, mint nyers, kiemelkedő teljesítményéről. A modellt fokozatosan továbbfejlesztették, majd végül 1976-ban, KH500 néven kivezették a gyártásból a szigorodó zaj- és kipufogógáz-kibocsátási előírások miatt.

1971

Dave Simmonds H1R500

Az 1970-es évek elejének H1500 közúti modelljére nagymértékben építve az H1R versenygépet a brit versenyző, Dave Simmonds vezette jelentős sikerekre. Az 1971-es barcelonai 500 cm³-es Nagydíjon megszerezve a Kawasaki első történelmi Grand Prix-győzelmét, az H1R egy léghűtéses, háromhengeres gép volt, hangtompító nélküli, rezonátoros kipufogórendszerrel felszerelve. A gyár és maga Simmonds által továbbfejlesztett és módosított H1R későbbi változataival olyan versenyzők is rajthoz álltak, mint Kork Ballington hazájában, Dél-Afrikában, valamint Mick Grant, aki egy vízhűtéses változattal győzelmet aratott az 1975-ös Isle of Man TT Senior futamán.

1972

H2 750

Az H1 „nagytestvéreként” a 750 cm³-es, háromhengeres, léghűtéses, kétütemű modell 1972-ben jelent meg az utakon Mach IV néven. A 500-asnál nagyobb nyomatékának köszönhetően sokak számára könnyebben vezethető volt – annak ellenére, hogy a korai változatok teljesítményleadása továbbra is rendkívül agresszív maradt az H2R stílusú hengerport-kialakítás miatt. Az olyan versenyzők által híressé tett H2R versenygép megszületésével, mint Mick Grant, Paul Smart és Yvonne Du Hammel, az utcai H2 tovább erősítette a Kawasaki hírnevét az élvonalbeli formatervezés és az úttörő teljesítmény terén. Az első tárcsafékkel, elektronikus gyújtással és kormánylengés-csillapítóval alapfelszereltségként ellátott H2-ről azt tartották, hogy bármit képes megelőzni… kivéve egy benzinkutat.

1973

H2R and KR750

Egy háromhengeres, 750 cm³-es, kétütemű Kawasaki versenygép démoni üvöltését, ha egyszer meghallja az ember, soha nem felejti el. Dugattyúvezérlésű kialakításukkal és szűk hatékony fordulatszám-tartományban leadott teljesítményükkel a léghűtéses H2R, majd a későbbi vízhűtéses KR750 motorok mindent megtettek azért, hogy az ikonikus limezöld versenymotorok csővázas acél alvázát a végletekig megterheljék. Amikor ezek a gépek „megindultak”, valóban megindultak. Mick Grant a KR750-esével 191 mérföld/órás (307 km/h) sebességet ért el az Isle of Man TT pályán mért végsebességi ponton.

A kegyetlen és erőteljes 750-esek a hetvenes években hétről hétre kíméletlen csatákat vívtak: Grant Sheene Suzuki-ja ellen, Ditchburn Haslam Yamaha-ja ellen, miközben minden versenyző ujja készenlétben pihent a kuplungkaron – „csak a biztonság kedvéért”.

1975

KR250

Egy nagy teljesítményű, kis homlokfelületű Grand Prix versenygép megalkotásának céljával a Kawasaki létrehozta a KR sorozatot a 250 és 350 cm³-es modellekből, amelyeknél a vízhűtéses hengerek nem egymás mellett, hanem egymás mögött helyezkedtek el. Gyakorlatilag két egyhengeres, tárcsaszelepes motorból álltak, amelyek főtengelyeit fogaskerekek kapcsolták össze, így egy kéthengeres erőforrást alkottak jellegzetes „KR-dron” kipufogóhanggal.

Elsősorban Kork Ballington, majd később Anton Mang kezei alatt több világbajnoki címet is szerezve, a KR250-et Eddie Lawson is versenyeztette a daytonai futamokon. A Kawasaki mindmáig legsikeresebb aszfaltos versenygéptípusaként a KR250 és KR350 modellek hosszabb időszakon keresztül értek el nagyobb sikereket, mint a legtöbb más versenymotor.

KT250 Trials

Az 1970-es évek közepén világszerte hatalmas fellendülés volt tapasztalható a terepmotoros sportágak terén – és nem csupán a motokrosszban. A trial szakág is rendkívül népszerűvé vált. A Kawasaki célul tűzte ki, hogy belépjen arra a piacra, amelyet korábban először a brit, majd a spanyol gyártású gépek uraltak.

A világhírű trial versenyzővel, Don Smith-szel együttműködve a Kawasaki megalkotta a KT250 modellt, amelyet kettős gyújtógyertyás hengerfejjel, valamint gyorskioldású hátsó kerékkel és kerékaggyal szereltek fel. A Smith és sok más versenyző kezében is kiválóan teljesítő KT250 emellett csepegtető rendszerű hajtólánc-kenővel is rendelkezett, amelynek tartálya a lengőkarban kapott helyet, továbbá közúti forgalomba helyezéshez szükséges világításkészlettel is ellátták.

World Endurance Machines

A svájci versenyző, Alain Genoud és francia csapattársa, Georges Godier egy japán gyártó elutasítása után kötöttek megállapodást a Kawasakival, hogy induljanak a World Endurance Championship sorozatban. A közúti motorkerékpárok motorjaira épülő szabályrendszer a legversenyképesebb kategóriában speciális vázak és futóművek alkalmazását engedélyezte, és a Z1 900-as motor ideálisnak bizonyult az endurance versenyzéshez. Könnyen hangolható volt, nagy teljesítmény érhető el belőle, ugyanakkor rendkívül megbízhatónak és gyakorlatilag „elpusztíthatatlannak” bizonyult.

Számos, a mai közúti motorkerékpárokon is megszokott megoldással – például az egyoldali hátsó központi rugóstaggal és az úszó féktárcsákkal – felszerelt Godier/Genoud gépek emellett olyan, a hosszútávú versenyzéshez nélkülözhetetlen funkciókat is kínáltak, mint a könnyen kivehető és cserélhető akkumulátorok, a gyorsan levehető kerekek, valamint a speciális, gyors feltöltést lehetővé tevő üzemanyagtartályok.

És mi lett a Kawasaki iránti elkötelezettségük jutalma? Az 1975-ös World Endurance Championship világbajnoki cím, valamint számos további győzelem saját csapatként és az évek során világhírű endurance versenyzők impozáns névsorával.

1977

Z650 B1

1977-es bemutatásakor a Z650B1 modellt a „Hercegek hercege” névvel illették, közvetlen összehasonlításban a Z1000 (A1) típussal, amely az ugyancsak királyi hangzású „Királyok királya” elnevezést kapta.

A legendás Kawasaki mérnök, „Ben” Inamura – aki a Z1 900-at is tervezte – utolsó munkái közé tartozó modellek egyikeként a Z650 64 lóerős motorral rendelkezett, valamint legalább ilyen fontos volt a nagy elismerést kiváltó váz- és futóműbeállítás, amely lehetővé tette a motoros számára, hogy a Z650 teljes rendelkezésre álló teljesítményét maradéktalanul kihasználja.

Az 500 cm³-es gépek fürgeségét a 750 cm³-esek teljesítményével ötvözve a Z650 méltán vált rendkívül népszerűvé a motoros közönség körében.

Z1 R

Az 1015 cm³-es Z1-R bemutatása.

Az összetéveszthetetlen megjelenés és az autentikus café racer karakter még napjainkban is frissnek és időtállónak hat a Z1-R esetében.

1979

Z1300

Sokan úgy tartják, hogy a Z1300 jelentette a „minél nagyobb, annál jobb” szemléletű verseny korszakának végét a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején. A Z1300 minden kétséget kizáróan lenyűgöző jelenség volt: a váz keresztirányában elhelyezett, hathengeres, vízhűtéses motorblokk és a motoros előtt elterülő hatalmas üzemanyagtartály tekintélyt parancsoló megjelenést kölcsönzött neki. Kardánhajtást és levegőrásegítéses, kettős hátsó lengéscsillapítókat alkalmazva a Z1300 kezdetben három darab, ikertorkú karburátorral készült, majd később egy 120 lóerős, üzemanyag-befecskendezéses géppé fejlődött.

1980

KR500

Az „mindent legyőző” KR250 tandem twin versenygép technológiáját felhasználó motorral a KR500 messze több volt, mint ugyanennek a gépnek egy egyszerű négyhengeres változata.

Új ötletekkel és koncepciókkal telve a KR500 a Kawasaki kísérleti platformjaként szolgált számos jövőbeni technológia teszteléséhez. Lemez alumíniumból készült monocoque vázzal felszerelve a KR megjelenésének jelentős részét a Kawasaki repülőgépipari szélcsatornás tapasztalataiból merítette. A korábban versenygépeken még nem látott mértékű kormánygeometriai és vázállítási lehetőségekkel a KR500 legnagyobb sikereit az Egyesült Királyságban érte el, Kork Ballington kezei alatt, aki megnyerte a Shell 500 Championship sorozatot egy olyan géppel, amelynek váztechnológiája később a ZX-12R Supersport modellen is megjelent.

TOP FUEL BIKE

Az 1980-as évek elején az Egyesült Államokban a Top Fuel drag versenyeket uralva Bo O Brochta és a Terminal Van Lines Kawasaki páros szinte legyőzhetetlennek bizonyult.

A mérce, amelyhez mindenki másnak igazodnia kellett, a Z1 alapokra épülő gép az elsők között alkalmazott fordított hengerfej-elrendezést, elöl elhelyezett kényszerfeltöltéssel és hátul kivezetett kipufogórendszerrel. Az 1980-ban az Ontario Motor Speedway pályán elért 7,08 másodperces negyed mérföldes ideje mérföldkőnek számított a drag versenyzés történetében.

Az Egyesült Államokban való versenyzés mellett, valamint európai és brit vendégszereplések során a Terminal Van Lines motor a léghűtéses Kawasaki drag versenygépek fejlesztésének csúcspontját jelentette, még azelőtt, hogy a nyolcvanas évek közepén és végén megjelentek volna a vízhűtéses és speciális, egyedi építésű versenygépek.

TOP FUEL BIKE

Abban az időszakban született, amikor a karburátorok még uralták a piacot, az üzemanyag-befecskendezéses Kawasaki Z1000H úttörő modell volt a Kawasaki számára, és a legkorábbi befecskendező rendszerrel felszerelt közúti motorkerékpárok közé tartozott.

A stílus és a kifinomultság ötvözésével a jellegzetes aranyszínű kerekeket egy tekintélyt parancsoló fekete-arany fényezés egészítette ki, amely egyértelműen kiemelte az „H” modellt kortársai közül. A továbbra is széles körben alkalmazott, 1015 cm³-es, léghűtéses Kawasaki motor használatával a Z1000H megalapozta a későbbi, üzemanyag-befecskendezéses Kawasaki motorkerékpárok teljes generációját.

1982

AR50

Bár a Kawasaki elsősorban a nagy hengerűrtartalmú sportgépek gyártójaként volt ismert, az 1980-as évek elején számos új modell jelent meg a kisebb kategóriákban is, különösen azokban a szegmensekben, amelyeket a kétkerekű világába belépők részesítettek előnyben. Az AR50 stílust sugárzott, és olyan kívánatos alapfelszereltséggel rendelkezett, mint az öntött könnyűfém kerekek, az első tárcsafék, a bikini idomzat és az Uni-Trak hátsó felfüggesztés.

AE 80

Egy csipetnyi teljesítményt hozzáadva – és egyben alternatívát kínálva a közúti stílusú AR sorozattal szemben – az AE80 azok igényeit szolgálta ki, akik a kétkerekűek világában tett első, óvatos lépéseik során a terepes megjelenésű gépek divatját részesítették előnyben.

1984

GPz900R

A világ első, keresztirányban beépített, vízhűtéses négyhengeres superbike-ja, a GPz900R – vagy az Egyesült Államokban használt nevén Ninja – bemutatásakor szenzációt keltett, és a motorkerékpár-teljesítményt, valamint a formatervezést egyaránt új szintre emelte.

A Kawasaki védjegyének számító Uni-Trak hátsó felfüggesztéssel, hidraulikus bukásgátló (anti-dive) első villával, valamint a megszokott középső hajtás helyett a hengerek oldaláról meghajtott vezérműtengelyekkel felszerelt GPz900R teljesítménye és kezelhetősége olyan mércét állított fel, amelyet a konkurenciának évekbe telt elérnie.

GPz 750 Turbo

Az 1980-as években divatos turbófeltöltős közúti motorkerékpárok korszakában a japán „nagy négyes” közül utolsóként a Kawasaki alkotta meg saját turbós modelljét, a GPz750 Turbót, amely gyorsan messze a kategória legjobb gépévé vált. A korai fejlesztésű, 650 cm³-es változatokat hamar elhagyták a 750 cm³-es hengerűrtartalom javára, az IHI turbófeltöltő alkalmazása pedig – amelyet a lehető legközelebb helyeztek el a kipufogónyílásokhoz a „turbólyuk” csökkentése érdekében – felrakta az i-re a pontot.

Egy 750 cm³-es gép, amely egy szívóüzemű 1100 cm³-es motorkerékpár gyorsulásával és végsebességével rendelkezett, a Turbo tovább erősítette a Kawasaki hírnevét mint a legextrémebb teljesítményű motorkerékpárok gyártója.

Kawasaki örökség

KAWASAKI HEAVY INDUSTRIES, LTD. (KHI)

MOTORKERÉKPÁR-MOTOROK

Iconic Models

1962

B8125

1963

B8M

1966

W1650

1969

H1 500

1971

Dave Simmonds H1R500

1972

H2 750

1973

H2R and KR750

1975

KR250

KT250 Trials

World Endurance Machines

1977

Z650 B1

Z1 R

1979

Z1300

1980

KR500

TOP FUEL BIKE

TOP FUEL BIKE

1982

AR50

AE 80

1984

GPz900R

GPz 750 Turbo

Kövessen minket

Szerviz és garancia

A Kawasaki-ról