Paul Lefèvre francia filmszínész és rendező, valamint sokéves motorversenyző egy álmot dédelgetett: szerette volna követni a legendás Bonneville-i sebességrekorder, Burt Munro nyomdokait. Az álma végül valóra vált – a Kawasaki segítségével!

Paul útja az évente megrendezett SpeedWeekre, a Bonneville-i sómezőre, szülőhazájából, Franciaországból indult. A Kawasaki Motors France-hoz David Dumain, a neves francia motoros magazin, a Moto Revue szerkesztője közvetítésével fordult egy különleges kéréssel.

A kérés lényegében így szólt:

„Kölcsönözhetne Paul egy széria Ninja ZX-4RR-t, amellyel elmotorozhatna a Utah államban található SpeedWeekre, teljesíthetne egy mért futamot, majd a motort visszamotorozhatná a kiindulási helyére, Kaliforniába?”

A gépezet gyorsan beindult, és Lefèvre őszinte meglepetésére néhány nappal később már arról értesítették, hogy az American Kawasaki Motors (AKM) egy motorkerékpárt készített elő számára a Los Angeles déli részén található, Foothill Ranch-i központjában.

Dumain „szárnysegédként” csatlakozott hozzá, és az egész kaland dokumentálása is az ő feladata volt. Lefèvre Los Angelesbe repült, átvette a teljesen széria Ninja ZX-4RR-t, majd felkészült arra, hogy elinduljon a Utah állambeli legendás sómezők felé. Az út mindössze 1130 kilométer volt!

Természetesen útközben több megálló is belefért – Lefèvre számára pedig ezek az állomások egy nagyobb zarándoklat részét képezték. A SpeedWeek ugyanis pontosan arról szól, hogy magánszemélyek saját találékonyságukat, műszaki tudásukat… és bátorságukat próbára téve mérik össze tudásukat a nap által perzselt, kemény és tökéletesen sík sómezőn, egy kijelölt és pontosan időmért szakaszon.

A Utah felé vezető hosszú út – vagy inkább zarándoklat – során Lefèvre megállt a Bagdad Café előtt, amelyet az azonos című film tett világhírűvé; Flagstaffon keresztülmotorozott, akárcsak az Easy Rider hősei, sőt még abban a Moab-i motelben is megszállt, ahol John Wayne is lakott westernfilmjeinek forgatása idején.

Természetesen SpeedWeek-újoncként Lefèvre-nek néhány módosítást is el kellett végeznie, miután megérkezett. Fel kellett szerelnie többek között egy kötelező kormánylengés-csillapítót, amelyet egy nagylelkű versenyzőtársától kapott kölcsön, valamint egy biztonsági leállítózsinórt, amely automatikusan leállítja a motort, ha a versenyző és a motorkerékpár valamilyen okból elszakad egymástól.

A további hivatalos teendők elvégzése, valamint a szervezők nagylelkű együttműködésének köszönhetően Lefèvre végül készen állt arra, hogy rajthoz álljon a kiválasztott „500 Production” kategóriában, és megpróbálja a lehető legnagyobb sebességet elérni.

A SpeedWeek kétkerekű résztvevőinek túlnyomó többségéhez képest Paul Lefèvre motorkerékpárja szinte megdöbbentően gyári állapotú és közúti használatra alkalmas volt. A motorkerékpárt ugyanis az AKM egyébként is sajtómotorként használta.

Lefèvre ugyanakkor reálisan látta a helyzetet: nem az volt az elsődleges célja, hogy egy legfeljebb 500 cm³-es kategóriában rekordot állítson fel egy teljesen széria, mindössze 399 cm³-es motorkerékpárral.

Elsődleges célja egyszerűen az volt, hogy részese lehessen ennek a legendás eseménynek, és átélje azt a szemléletet és hozzáállást, amely Burt Munro, a sebesség megszállott új-zélandi motorversenyző történetét is meghatározta. Munro neve és a Bonneville-i sómezőn elért eredményei mára legendává váltak.

Végül elérkezett a pillanat: Lefèvre felsorakozott a rajtvonalhoz, készen arra, hogy áthaladjon az első időmérő kapun, és rögzítsék a futam eredményét.

Az időmért szakaszon a kis méretű, ám annál lelkesebb Ninja 116,923 mérföld/órás (188,169 km/h) sebességet ért el az erős ellenszélben. A körülmények a második futamra sem javultak, így akkor is hasonló sebességet sikerült elérnie.

De valójában nem ez volt a kaland lényege.

Lefèvre egyfajta zarándoklatként élte meg az utat: nem csupán ikonikus és érzelmekkel teli kulturális helyszíneket szeretett volna felkeresni, hanem át akarta élni a SpeedWeek legendájának hangulatát és történelmét.

A Ninja „zsebrakéta” pedig egyetlen pillanatra sem hagyta cserben. Megbízhatóan teljesítette az utat, és újabb 1130 kilométert tett meg Lefèvre-rel a fedélzetén, egészen az AKM központjáig, ahol a motorkerékpárt már előkészíthették a következő médiatesztre.

Lefèvre sisakját kifejezetten erre a kalandra festették át. A sisakra pedig egy Burt Munrónak tulajdonított idézet is felkerült, amely jól összefoglalja az egész vállalkozás szellemiségét:

„Öt percet teljes gázzal motorozva egy ilyen gépen többet élsz át, mint amennyit egyesek egy egész élet alatt.”

Lefèvre pedig már megfogadta: visszatér a SpeedWeekre, és újra megpróbálja.